Jelenlegi hely

Láthatatlan maszkjaink – 15 kedvenc idézetünk az álarcokról

„Az álarcok változnak, de a komédiás ugyanaz marad.” – Gondolatok a mindennapi maszkjainkról.

Furcsa maszkos világban élünk, egyre inkább hozzászoktunk, hogy az arcunkból alig látszik valami. Nem szeretjük a maszkviselést, de ismerjük a célját ennek a mindennapi gyakorlatnak.

Te is észrevetted már, hogy nem csak járvány idején – lassan egy éve – és a farsangon veszünk fel maszkot, hanem hordjuk a lelki, „láthatatlan” maszkjainkat is? Sok ember az egész életét egy álarc mögött éli le. Talán a mélyebb beszélgetéseinken levesszük a maszkjainkat. Aki szeret minket, biztosan tudja, mi rejtőzik az álarcaink mögött, ismeri az igazi önmagunkat és így is elfogad.

Mit takar az álarc? Sebezhetőséget, félelmet, szomorúságot, gyengeséget, titkokat, belső bizonytalanságot? Időnként belátunk a maszk mögé…  Amikor megtudjuk, hogy a (látszólag) mintaházaspár a válás szélén áll, amikor lelepleződik egy közismert személyiség, amikor kiderül, hogy a mindig vidám, optimista barátunk súlyos terheket hordoz.

Te milyen álarcot viselsz?

„Mindannyian igyekszünk felölteni az illő ábrázatot és külsőt, hogy a többiek annak lássanak, akinek szeretnénk látszani, vagyis elmondható, hogy az egész világ - megannyi álarc.” (Francois de La Rochefoucauld)

„Az emberek, amióta világ a világ, társadalmi viszonyban állnak egymással. Szerepeket játszanak egyfajta színpadon állva, és mindig van közönség, mindig vannak további színészek, mind jelmezben vagyunk, gyakran álarcot viselünk, és ezek a helyzeti tényezők befolyásolják, hogyan gondolkodunk, mit csinálunk, hogyan érzünk.” (Philip Zimbardo)

„Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet.” (Márai Sándor)

„Ha önmagadat mutatod, akkor téged látlak, ha valamilyen jelmez, álarc mögé bújsz, akkor azt fogom látni. Minden jelmez és álarc jó, de ha felteszed, akkor nem szabad panaszkodnod és a másik embert okolnod, hogy nem lát be mögé. Álarcot teszek fel, és aztán sírok, hogy senki nem akarja leszaggatni rólam.” (Feldmár András)

„Annyira hozzászoktunk, hogy mások előtt álarcot öltsünk, hogy végül már saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg.” (Francois de La Rochefoucauld)

„Meg szoktam én mondani a véleményemet álarc nélkül is, ha valamiről van véleményem - jobb azt megmondani. Aztán ha véleményestül is szeretnek, jó, ha nem szeretnek, hát azt is el kell viselni.” (Szabó Magda)

„A nehéz pillanatokban születnek meg az életre szóló barátságok. Ilyenkor lehullanak a maszkok, és valóban közel kerülünk egymáshoz.” (Ulla-Carin Lindquist)

„Az első dolog, ami leköti figyelmünket, ha egy gyermek szemébe nézünk, az ártatlanság: a csodálatos képtelenség a hazugságra, álarc viselésre és hogy másnak mutassa magát, mint ami. Ebben az értelemben a gyermek pontosan ugyanolyan, mint minden más a Természetben. A kutya az kutya, a rózsa rózsa, a csillag pedig csillag; minden egyszerűen az, ami. Csak a felnőtt ember képes arra, hogy másnak mutassa magát, mint ami.” (Anthony De Mello)

„Az álarcok változnak, de a komédiás ugyanaz marad.” (Brent Weeks)

- Megtanultam, hogy... hogy ne mutassam ki az érzéseimet. (...)
- Nincs olyan álarc, amelyik félre ne csúszna néha. (Agatha Christie)

„Nincs az a magánélet, ami ne lenne leleplezhető. A civilizált világban nem lehet titkot tartani. A társadalom olyan, mint valami álarcosbál, ahol mindenki eltitkolja az igazi személyiségét, de rejtőzködés közben lelepleződünk.” (Ralph Waldo Emerson)

„Szerintem valahol mindenki álarcot visel. Ki kevesebbet takar el magából, ki többet.” (Brandon Hackett)

„Az álarc összeroppant. Aki mást mutat magáról, mint amilyen, az semmilyen.” (Tatiosz)

„Senki sem viselhet sokáig álarcot.” (Seneca)

„Vannak órák, mikor a dolgok levetik álarcaikat, mikor a szögletek letompulnak, s a sebek észrevétlenül begyógyulnak a csöndben.” (Kassák Lajos)

„S én arra gondolok, – ha egy nap
Nem volna álarc az arcokon:
Vajjon megismerné-e egymást
A jó barát, testvér, rokon?” (Gyóni Géza)

Összeállította:
Halász Kinga
- Budapestimami -

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Itt a Veganuár, Te tudod mi az?

Itt a Veganuár, Te tudod mi az?

Ne nevess ki, bizonyára tájékozottabb vagy nálam. Azt hittem sokáig, hogy a Veganuár kifejezés egy, a média által kitalált frappáns elnevezés a diétás januári étkezésre. Míg ki nem derült számomra, hogy egy levédett kifejezés és egy mozgalom.
Télen is kertészkedhetünk? Friss saláták egy virágládából!

Télen is kertészkedhetünk? Friss saláták egy virágládából!

Naná, hogy télen is ehetünk friss salátát! Nem is egy növény kedveli a hűvös időt, ha van egy jó ablakpárkányod van teraszod, kertészkedj!
Az én gyerekem okosabb? Hogyan hat a gyerekekre a más gyerekekkel való összehasonlítás?

Az én gyerekem okosabb? Hogyan hat a gyerekekre más gyerekekkel való összehasonlítás?

Milyen hatással van a gyerekek önbizalmára, ha állandóan másokhoz hasonlítjuk őket? Ha szülőként te is feltetted már magadnak ezt a kérdést, ez a cikk segít megérteni, mit tehetsz gyermekeid egészséges önértékeléséért. - Szalai - Lászlók Kitti pszichopedagógus és tanulásban akadályozottak szakos mesterfokozatú gyógypedagógus, az AStOP – Auditív- Stresszt Oldó program szakértője, a ” Játszva olvass! ” megálmodója és megalkotója írása.
Miért vízkeresztkor szedjük le a karácsonyfát?

Miért vízkeresztkor szedjük le a karácsonyfát?

A hagyomány szerint a karácsonyi időszak lezárásának napja vízkereszt, január 6-a. Ekkor búcsúzunk az ünnepi díszbe öltöztetett fától. De miért éppen ezen a napon szokás leszedni a karácsonyfát? A válasz a keresztény ünnepkörben, a népi hagyományokban és az új kezdet szimbolikájában rejlik.
Ugrás az oldal tetejére