Gyerekként televíziót nézni, és szülőként a gyermeket tévézni hagyni, egyaránt csábító. Végre csend és nyugalom van, és még az egyébként örökmozgó gyermek is mozdulatlan gombóccá meredve bámulja a képernyőt. Csak ne lenne lelkiismeret furdalásunk azért, hogy lehet, hogy most rontjuk el a gyereket. De tényleg elrontjuk?
Nézni, vagy nem nézni, az itt a kérdés
Emlékszem mekkora döbbenet fogadta a kétezres évek elején négygyermekes magyartanárom szavait, amikor elmesélte az osztályunknak, hogy náluk a családban bizony nincs tévé, és a legnagyobb, tízéves gyermeke még sosem látott semmilyen mozgóképes mesét. Azóta persze eltelt jó sok idő, de még ma is akadnak a baráti körömben olyan szülők, akik a gyermekük születése után kiiktatják a televíziót az életükből. Regős Judit családi tanácsadó azt vallja, hogy gyermekeinket nem megóvni kell a technikai fejlődéstől, hanem lehetőséget teremteni arra, hogy megtanulják okosan használni azokat. „Én semmiképpen nem tiltanám ki a tévézést a gyerekek életéből, de azt sem támogatom, hogy elektromos bébiszitterként használják a szülők. Négygyermekes anya vagyok, és azt szoktam szaktanácsként javasolni másoknak, amit én próbálok otthon megvalósítani a mindennapokban. Ma már nagyon sok értelmes, hasznos fejlesztő tévéműsor van, amit érdemes bekapcsolni, és együtt nézni a gyerekünkkel. A programok között megtalálhatóak azok a mesék is, amiket mi néztünk még gyerekkorunkban. Ha ezeket az animációs és bábmeséket együtt nézzük, az összetartozás élményét erősítjük a családban, és ez mindenképp pozitív dolog.”
Forrás: csaladhalo.hu
A teljes cikk továbbolvasásához kattints ide!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges