A gyerekeiket túlságosan (értsd: indokolatlan mértékben) védő és féltő szülők sokszor érvelnek azzal, hogy a lehető legjobbat teszik a gyerkőcökkel azáltal, hogy biztonságban tartják őket. Pedig lehet, hogy épp ezzel az attitűddel teszik ki őket egy igen komoly veszélynek, hiszen hogyan tanulja meg egy gyerek az életrevalóságot, a gyakorlatiasságot, a veszélyek felismerését és mérlegelését, az önálló és felelősségteljes döntéskészséget, és egyáltalán: hogyan lesz önálló, ha mindentől igyekeznek óvni őt?
Hogyan hat a túlságosan védelmező szülő a gyerekre?
A túlvédő szülő tudat alatt azt az üzenetet közvetíti a gyerek fel, hogy a világ nem biztonságos hely. Ennek következében a gyerek úgy nő fel, hogy fél kockázatot vállalni, tehát arra törekszik majd, hogy minél inkább a komfortzónájában maradjon, hiszen azt tanították neki, hogy a legjobb az, ha ki sem mozdul onnan. Ez a „bevésődés” sokszor annyira meghatározó, hogy a gyerek még akkor sem nyit a külvilág felé, ha élete boldogtalan.
A burokban nevelés a gyerek önbecsülését is nagyon alá tudja ásni, hiszen előbb-utóbb azt fogja érezni, hogy valójában nem tartják őt elég életrevalónak, rátermettnek, és a szülei nem hiszik el róla, hogy képes az élet nehézségeivel önállóan szembenézni. Márpedig ezek az érzések komoly sebet ütnek az önértékelés falán.
Forrás: csaladhalo.hu
A teljes cikk továbbolvasásához kattints ide!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges