Sokáig én sem tudtam, hogy mekkora jelentősége van a feliratoknak és az ecetek flakonján lévő kupakoknak. Amikor pedig szembesültem a tényekkel, napokig csak döbbenten gondolkoztam. Elsősorban nem azon, hogy miként lehetséges ez, nem azon, hogy mégis hogyan tehetik meg ezt a gyártók. Legfőképpen azt nem értettem, hogy hogyan élhettem ekkora tájékozatlanságban és tudatlanságban. Talán az volt az a pont, amikor tudatosult bennem, hogy sokkal nagyobb felelősséggel tatrtozunk önmagunkért, a gyermekeinkért és a környezetünkért. És nem! Ezek nem nagyröptű szavak. Ez az igazság.
De mi is az az ecet valójában? A Magyar Élelmiszerkönyv szerint:
Az ecetkészítmények olyan ecetsavat tartalmazó termékek, amelyek élelmiszerek ízesítésére és tartósítására valók. Az ecet olyan termék, amelyet mezőgazdasági eredetű nyersanyagok kettős fermentációjával (alkoholos-ecetsavas) állítanak elő.
Ebben az írásomban nem térek ki a különböző gyümölcsökből, alapanyagokból készített természetes ecetekre, ha szeretnél többet megtudni róluk, KATT IDE!
Ma csak azokról a bizonyos zöld flakonosokról lesz szó...
Amikor elmész a boltba, és veszel egy üveg ecetet a leveshez, valójában három zöld flakonos termék közül választhatsz:
2. Étkezési ecetsav: 20%-os mesterséges, vegyi úton gyártott ecet. Piros színű címkéjével, kupakjával jól megkülönböztethető.
3. Ecetsav-esszencia: Ételecet és szintetikus ecetsav keveréke. A háztartásban sokoldalúan felhasználható: tisztító, fertőtlenítő és vízkőoldó hatású, de emberi fogyasztásra nem igazán ajánlott.
Tehát nem minden arany, ami fénylik. Zöld és zöld flakon között is nagy különbség van. És most direkt nem riogatok senkit az ecetgyártás és a kőolaj összefüggéseivel, vagy azzal, hogy miért is nem ajánlatos a szintetikus termékek fogyasztása, mert nem ez a cél. A célom az, hogy megmutassam: tisztában kell lennünk az alapokkal. Tudnunk kell, hogy az ételecet és az étkezési ecetsav két teljesen különböző dolog. Az egyiket együk, használjuk befőzéshez és tartósításhoz, mert természetes, biológiai erjesztéssel készült, BIZTONSÁGOS. A másikat sem kell boszorkányüldözésnek alávetnünk (bár a gyártási folyamat miatt az elkötelezettebbek tudatosan nem vásárolják), de kerüljük fogyasztását, és maximum csak takarításhoz, mosáshoz használjuk!
Tehát lehetőség szerint keresd a sárgát!
A másik örök klasszikus, és az egyik "személyes kedvencem" az egészséges élelmiszerek illuzionistája: a csomagolás, design és grafika ámulatba ejtő világa. Egy erőtől duzzadó gyümölcs a keksz csomagolásán, egy nagybetűkkel kiemelt "Vitaminokkal!" felirat a borítón, és máris elhisszük, hogy valami nagyon jót, valami nagyon egészségeset vettünk. Aztán ha véletlenül vesszük a fáradtságot, és elolvassuk a hátoldalon nagyítóval kivehető sorokat... na akkor meg jól megdöbbenünk.
Csak a példa kedvéért:
Ripi-ropi kekszek: sajnos a csomagolással sok esetben azt érik el, hogy meg vagyunk győződve róla: a keksz rost és fehérje. Pedig annál sokkal több. Például akár 30 gramm cukor és 17 gramm zsírt 100 gramm termékenként. Így kicsit már más a felállás, ugye?
Zsírmentes gumicukor és nyalóka: ez számomra már a döbbenet kategóriája. Értem én, hogy mindent mindenhogyan el lehet adni, de valahogy eltűntek a normalitás határai. Hidd el, nem egészséges!
Boldog állatok, boldog termékek: tej, hús, tojás, szalámik. Szélesen mosolygó állatfejek, szuperhős tehenek vagy éppen kedves kis baromfiak. Elolvadsz, ha meglátod, és rögtön egy rajzfilmben érzed magad. De ha Te nem is, a gyereked biztosan. Szép, kedves, ezért leveszed, megveszed. Rajzfilmfigurás, "kifejezetten gyerekeknek"? Akkor egészen biztosan egészséges is. Valóban?
Mosolygós pék, egészséges kenyerek: az elmúlt években tökéletesre fejlesztették a pékárus polcok odacsalogató képi háttereit és hívószavait. Te tudod, milyen összetevőkből áll egy kilós fehér kenyér?
És a többi, és a többi...
De nem szeretném, ha félreértenél! Mert nem áll szándékomban sem elrettenteni, sem a kedvedet elvenni, sem a gyártókat vagy termékeiket szapulni. Egész egyszerűen arra szeretnék rávilágítani, hogy mennyire fontos a tájékozottság! Mennyire fontos tisztában lennünk azzal, hogy mit eszünk, hogy amit megveszünk, abban mi is van pontosan. A táplálkozásunk meghatározza az egészségünket, az egészségünk pedig az életünket. Mi lehetne fontosabb döntés és nagyobb felelősség, mint ez?
Ha szeretnéd jobban beleásni magad abba a bűvészeknek is irigylésre méltó megtévesztési hullámba, amiben élünk, KATT IDE!
Mielőtt elköszönök, szeretnélek egy rövid elgondolkodtatással "elengedni".
Azt hisszük, hogy teljes tudatában vagyunk a cselekedeteinknek, mi irányítunk, és minden döntés, amit meghozunk, az a mienk. Biztos ez?
A szakemberek szerint nem:
Érzelmi alapú fogyasztás: azért az érzésért veszem meg a terméket, amit okoz nekem.
Önkifejező fogyasztás: az a célunk, hogy a termék a szűkebb-tágabb szociális környezetünkre pozitív hatást gyakoroljon, úgy, hogy kifejezze személyiségünket, életstílusunkat, társadalmi presztízsünket. Ide sorolható minden olyan termék, amit magunkra vehetünk: órák, ékszerek, márkás ruhák, kiegészítők, de még az autónk is.
Önmegnyugtató fogyasztás: különböző emocionális célból vásárolhatunk, ez lehet jutalmazás (egy elvégzett feladat után), kényeztetés (kozmetikai termékek, ételek), védelem (puha takaró, párna), megnyugtatás (könyv, ami kikapcsol), örömszerzés (hétvégi buli, koncertjegy, játék), személyes érintettség (hobbitermékek, gyűjtő szenvedély).
Ez azért elgondolkodtató, ugye?
Köszönöm, hogy velem tartottatok, szép napokat kívánok:
-Bogi, az Imami hivatalos zöldítője-
Lehetsz a rovat következő heti főszereplője, mindegy, hogy már régóta ezen az úton jársz, vagy lelkes (újra)kezdő vagy!
Együtt fogunk építkezni, egymástól fogunk tanulni, és egymást fogjuk motiválni egy élhetőbb holnap reményében.
EZ JÓ, ÍROK BOGINAK!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
