Varró Dániel: SMS-VERSEK
sms
azt írom + most 1 smsbe
hogy beléd vagyok kedvesem esve
vágyak dobálnak partra kivetnek
billentyűzárát oldd ki szívednek
sms #6
hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter
Tóth Krisztina: Letölthető csengőhangok
II.
Kiraktalak a szivemben a képernyőre,
és az összes ikonom eltűnt tőle.
Nézlek egymagam - közben vívódom.
Légy a jelszavam! Légy a PIN-kódom!
Fodor Ákos: Kis-reneszánsz
szerelemtől álmatlan forogtam
hajnalig – akkor
megszámoltam, hogy orrában két luk van.
Mosolyogtam és elaludtam.
Petri György: Sci-fi szerelem
Úgyis annyi a dolgunk.
A szerelem végül is újplatonikus
vívmány: azon gondolkodom, mi lenne, ha
megpróbálnánk ilyen irányba
tapogatózni, felhasználva meta-
pszichikai és parafizikai
ismereteinket. Például megbeszélnénk,
hogy te pontban fél egykor odaképzelsz
engem a Mechwart térre, én pedig
ugyanoda képzellek téged, illetve
egy kicsit arrébb – szükségképpen,
de ugyanarra a padra.
Két ideális tárgy sütkérezik
a Mechwart téren! De vajon melyiken?
Az ideális Mechwart téren?
Agyam, mint tompa zsilett, csak kaparja
a kiserkedõ inkonzisztenciákat.
Már az is kérdés, elképzelhetõek
vagyunk-e te meg én. Vagy csak két
olyan képzelhetõ el?
– De ha csevegünk, vagy ölelkezünk:
te akkor is csak
funkcionális diszpozícióm
körvonala vagy – vagyis egy határ,
melynek te mindig mögötte maradsz
mint e határ módosulásainak
feltételezett oka, én hasonlóképpen
– és a Mechwart térrel is ez a helyzet!
Lévén a nyelv félrevezetõ:
“Odaképzeljük egymást a Mechwart térre.” A locativus
reális térbeli ténykedésre utal,
míg a fiktív jelleg
kizárólag ránk vonatkozni látszik.
De alkalmazzuk csak a komplementer
megfogalmazást: “Kölcsönösen egymás köré
képzeljük a Mechwart teret”
– s rögtön kiderül a viszonylagosság.
Ha tehát két ideális tárgy sütkérezik,
úgy ez egy ideális Mechwart téren
történik – bár pusztán formális meggondolásból,
mert nem lehet azt mondani, hogy ez valamiben
különbözik empririkus egzisztenciák
találkozásától a valóságos Mechwart téren.
Ha csak abban nem (s ezt szándékosan a végére hagytam,
mert ez a meglepetés), hogy az ideális
fél egy nem múlik el. – Az meg nyilvánvaló,
hogy két ideális szeretõ nem
találkozhat a reális idõben
egy ideális köztéren.
Az ilyen szerelem logikailag örökkévaló.
Rakovszky Zsuzsa: Kerestelek (részlet)
Róttam a kivilágítatlan sikátorokat, koptattam a macskakövek réges-rég fényesre csiszolt felületét, hallgattam a múlt emlékeinek szivárgó, homályos üzeneteit. Tudtam, hogy valahol ott kell lenned. Téged láttalak egy eltévedt fűszál könnyed ívében, a közlekedési lámpák szabályos hangulatváltozásaiban, néma szöszökben a zsebem mélyén, s a megsebezhetetlen kirakatokon balettozó fénycikk-cakk mosolyában is.
Biztos voltam benne, hogy megjelensz, egymásba botlunk, és én tudni fogom megcáfolhatatlanul: Te vagy az.
Weöres Sándor: A társ
Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts belőle
lángvirágot,
s aki a földön
mellén viseli
és hevét kibírja,
ő a párod.
Kondor Béla: Himnusz női hangra
Te vagy a világ legszentebb szentje,
te vagy az én apró boldogságom,
te vagy az én egyetlenségem,
te, mert te vagy egyedül enyém,
és én vagyok neked a te,
és te vagy nekem az én,
szörnyűséges boldog sírásom,
és te vagy, te vagy
az én múló fájdalmam is,
te vagy, aki messze is rajtam van,
te vagy a rémült lehetetlenség,
a rajtakapott szégyen-boldogság,
ágyban a takaró, a földön lepedő,
a zárban kulcs; mind te vagy.
Aki bennem lész és bennem voltál.
Varró Dániel: Randi (részlet)
...hogy ez a te meg én
végsősoron mit is jelentsen.
Hogy a sok pusziból mi lett.
Hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlenül vagy direkt
van az, ha egy ütemre lépünk.
Hogy akkor ez most szerelem
(tudod, a soha-el-nem-válunk
én-csak-veled-te-csak-velem)
vagy egyszerűen csak úgy járunk?
Lackfi János: Szerelem a négyzeten
Tudod, én akkor is szeretlek, ha mindent elcseszel,
mert mindent elcseszel, ez nyilvánvaló,
és akkor is szeretni foglak,
ha megint minden kiesik a kezedből,
földön truttyanó joghurt, szétszóródó kávé,
cisszenő rizsszemek, töredező cigarettaszálak,
akkor is szeretlek,
ha pipaszár-lábaid összeakadnak járás közben,
és orra buksz, és csupa kék-zöld folt leszel,
mintha vernélek, pedig nem is verlek,
holott rászolgáltál a szokásos kétbalkezességeddel
és a szokásos kétballábasságoddal,
hát nézz már magadra,
tényleg, szerinted hogy festesz,
mint egy rakás szerencsétlenség,
de én mégis szeretlek,
egyszerűen mert ilyen vagyok,
nem bírlak nem szeretni, próbáltam már, nem ment,
úgyhogy akkor is szeretlek, ha a ruháid
úgy állnak rajtad, mint vasvillával találomra
egy kupacba dobált turkálós göncök,
azok is, turkálós göncök,
de te is tudod, hogy van, aki turkálóból
is úgy öltözik, mint Lady Diana,
máson meg a legdrágább szalonok árui is
úgy lógnának, mint tehénen a gatya,
hát én ilyen gatyás tehénnek is szeretlek,
a sminked tiszta szégyen, mint egy tigrises arcfestés
valami béna majálison, kilencéveseknek,
kész tortúra veled végiglejteni az utcán, de komolyan,
valami mazochista lehetek, hogy ezt bevállalom,
ugyan hol szedte össze ezt a csajt,
a híd alatt vagy egy aluljáróban,
gondolják szánakozva az emberek,
én meg széles vigyorral vonszollak,
mint egy soknapos hullát kötélen,
mert így szeretlek, tényleg, arra már gondoltál-e,
mi lenne veled, ha nem szeretnélek,
összeesnél sisteregve, mint a lepisált tábortűz,
szétesnél, mint kártyavár hurrikán idején,
úgyhogy szedd már össze magad valami trágyavillával,
és ne szipogj itt nekem teljesen értelmetlen dolgokat,
hogy szerelmes lettél, és nem belém,
ez lehetetlen, elhiszem, hogy ő olyan gyengéd,
megértő, szinte már nem is fiú, szinte lány, értem,
belefutottál valami lágytojás-tökű idiótába, értem,
de egyszerűen képtelenség ez az egész,
semmi valóságalapja, hiszen szeretlek,
érted, hogyan verjem ennél jobban a fejedbe,
hogy SZERETLEK?
Szabó T. Anna: Akkor
Van perc, amiért mindent odaadnál.
Elfészkeltem a fejem a nyakadnál.
Hogy dobogott! Felettünk csukott szemmel,
égre tárt csőrrel zengett a rigó.
Az első csók. Két forró tenyered.
Ahogy belülről megismertelek.
Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis:
szeretni jó.
Stiller Kriszta: Társkereső hirdetés
Ha valamit kimond, vonja vissza könnyen.
Mint egy hősszerelmes, sózza el a könnyem.
Kívánjon meg sokszor. Félnaponta, mondjuk.
Legyen érthetetlen, mint egy bevarrt gomblyuk.
Máskor hidegvérű. Ölje meg a csendet.
Sose nyisson ajtót, ha más is becsenget.
Ébren is a párnán pihenjen az ökle.
Amikor nem zavar, maradjon örökre.
Menjen el, ha kérem. Morogjon a boltban.
Lássa meg az arcom minden felhőfoltban.
Legyen mindig kócos. Józanul is furcsa.
Zsebízű cukrok közt legyen hozzám kulcsa.
Forrás: pixabay.com; a szerzők Facebook oldalai és verseskötetei
Válogatta, a képeket szerkesztette: ADL
- Debrecenimami-
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges