Jelenlegi hely

Napló egy három gyermekes család életéről a koronavírus idején 7.

Szeretnék, óh, de szeretnék újra kisgyermek lenni. A világ felől nem aggódni. Csak a családommal együtt lenni. A sok aggódást elengedni.

2020. március 25.

Élet a falak között.

Azt hiszem felesleges azzal kezdenem, hogy ma is korán fújtébresztőt a legkisebb. Ez már nem is megy eseményszámba.
Gyors kutyasétáltatás után indult is a nap. Reggeli torna után tanulni szerettem volna a gyerekekkel, de spontán annyira édesen eljátszottak hárman (!) hogy nem volt szívem megbontani ezt az egységet. Így – amíg ők kisangyalok módjára játszottak – gyorsan elkészítettem a mai ebédet, a krumplifőzeléket.

Az idilli játék nem tartott sokáig, így viszonylag hamar visszatérhettünk az eredeti tervhez, azaz elkezdhettük a mai tanulást. A kicsivel gyorsan haladtunk. Most kaptunk online gyakorlófeladatokat is. Nagyon élvezte, hogy a gépen kell bejelölnie a megoldásokat. Eddig ugyanis a tanítónéni a tankönyvekre, munkafüzetekre támaszkodott, így a mai lecke igazi újdonság volt. (Nekem is.)
Apa a legkisebbel még az udvarra is ki tudott menni, hogy mi egy kicsit nyugodtabb körülmények között tanulhassunk. Ha lehetne szerintem a picúr ki is költözne az udvarra, imád kint lenni. Pedig ma egyáltalán nem volt tavaszias az idő.
A kicsi alvásidejét elcsaltam magamnak és egy kicsit próbáltam töltekezni egy jó könyv segítségével.
Délután a középsővel kreatív iskolai házit készítettünk, mindketten nagyon élveztük. A nagylány beszabadult a konyhába és valóságos cukrászdává alakította. Muffin készült kétféle ízben is. Nagyon finom lett, így az uzsonna kérdése is megoldódott.

Ma teljes hír-diétán voltam. Azt kell mondjam, hogy nagyon jót tett a lelkemnek. Túl sok volt már a szörnyűség. Nem lehet minden napot ezzel tölteni. Ma igazán csak a családdal foglalkoztam – gondolatban is - és azt kell mondjam, hogy kifizetődött.

2020. március 26.

A felhők felett mindig kék az ég! De...

A férjem egy áldott jó ember. Nyugodt, higgadt, józan gondolkodású. Előre tervez. Pontosan kiszámol, beoszt. Évente egyszer emeli fel a hangját. Kiegyensúlyozott.
Újabban azonban éjszakánként hallom, ahogy idegesen forgolódik, nézem, ahogy meg-megrándul az arca. Reggel faggatom:
- Minden rendben? Olyan nyugtalanul aludtál.
- Persze, ne aggódj, csak rosszat álmodtam.
- Persze.....
Én teszem a dolgom. Kelek, reggelit, vacsorát készítek, ebédet főzök, tanítok, tanulok, kreatív vagyok, játszópajtás vagyok. Társasozok, sütit sütök, kertészkedek. Közben mosolygok és igyekszem mindenben partner lenni. Mosolygok, de a gyomromban mázsás kő. A mellkasomra meg mintha ráült volna valaki. Nem enged. Szorongok. Félek az ismeretlentől.

A legnagyobb néhány napja még csupa mosoly, csupa terv és jókedv. Néhány napja komor lett. Faggatom.
- Á, semmi!
Délelőtt tornázik, tanul, ha lehet udvaron van. Délután süt, kreatív, de egyre nehezebb. Ölelem. Szorítom. Visszamenne az iskolába. A barátok, a tanárok.... még az az undok is... hiányzik.
Bárcsak...bárcsak reggelre visszaállna a világ rendje!!! Nyugtatni. Magamat is nyugtatom.
A középső, mint egy megvadult kiscsikó. Egyelőre élvezi az új helyzetet. A mindennapok során talán rá jutott a legkevesebb idő - középső gyerek. Most vele tanulok, játszom, lepkét varrok, kedvencet sütök, csak hogy egyen.
Boldog. De este csendben átöleli a nyakam:
- Anyu, nekem is hiányoznak a barátaim!
A legkisebbnek talán fel sem tűnik a dolog. Ő boldog, igazán boldog. Mindig van, aki játszon vele. Apa is itthon van. A tesók imádják, lesik minden szavát. Nyugodt, boldog. Az ő világa csak előnyére változott. Talán. Néha emlegeti a barátját:
- Dorka baba. Megyünk Dorkához!  - de hamar túllép rajta.
Szeretnék, óh, de szeretnék újra kisgyermek lenni. A világ felől nem aggódni. Csak a családommal együtt lenni. A sok aggódást elengedni.

A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.

Segítsünk egymásnak!

Szerző:  Pál Veronika
- Miskolcimami -

 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
Ugrás az oldal tetejére