Van, ahol most érkezik a jó boszorkány, máshol szentelt vizet szokás locsolni a házra, földre, ólra… A népszokásokon túl Vízkereszthez kötődnek az első népi időjárásjóslások is. A vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia egy keresztény ünnep, amelyet általában január 6-án tartanak, ám a római katolikus egyházban sok helyen a legközelebbi vasárnapra tolják el az egyházi ünneplését.
Ezen a napon a nyugati egyházakban három eseményről emlékeznek meg: a napkeleti bölcsek vagy a hagyomány szerint háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár – nekik ezen a napon van a névnapjuk) látogatásáról a gyermek Jézusnál, Jézus megkeresztelkedéséről a Jordán folyóban, valamint az általa véghezvitt első csodáról a kánai menyegzőn.
Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, és ebből a hívek hazavihetnek valamennyit. A Gáspár, Menyhért, Boldizsár néven emlegetett napkeleti királyok az utasok, útonjárók, vendégfogadósok védőszentjei voltak.
A magyar vízkereszt kifejezés a víz megszenteléséből, megkereszteléséből ered. A víz és a tömjén megszenteléséből alakult ki a házszentelés hagyománya is. Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra, a házra, bölcsőre vagy éppen a kutakba locsolták a betegségek vagy a rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták, hogy áldás legyen a házon és a gonosz elkerülje azt.
A XVI. század óta dokumentált szokás a csillagozás és a csillagének éneklése. Egyes vidékeken a mai napig is járnak gyermekek a kirúgatható csillaggal háromkirályok képében köszönteni. A csillagéneket vagy a párbeszédes vízkereszti játékot néha leányok adják elő.
Az olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jóboszorkány ezen a napon a gyerekeknek ajándékot hoz a Jézuska helyett. Aki rossz, az csak szenet kap, míg a jó gyerekek csokit, cukrot. Köztes megoldásként a rosszak szén formájú (és higgyétek el, pocsék ízű) cukrot kapnak. Egyes országokban, különösen Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban süteményeket sütnek, amelyek közül egyben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja. Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon kapják az ajándékot karácsony helyett.
Vízkereszthez kötődő időjóslás
A gazdák megállapították, hogy ha vízkeresztkor megcsordul az eresz, hamarosan vége a télnek, jó termés ígérkezik. Régen úgy tartották, ha vízkeresztkor esik az eső, akkor hosszú lesz a tél, férges lesz a mák. Hideg, fagyos eső esetén rossz termésre lehetett számítani, viszont korai tavaszban reménykedtek. Egyes helyeken azt mondták, hogy ezen a napon fonni kell, mert akkor hosszabbak lesznek a kolbászok.
Arany János: Ha napfényes vízkereszt
Ha napfényes Vízkereszt
Megcsordítja az ereszt
Akkor évben jól ereszt
A kalász és a gerezd.
Öregektől tudom ezt,
Higgyük el, probatum est.
Kelt: hoc anno, Buda Peszt
Kezdődik a farsang
Vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig tart a farsang, a karneválok ünnepi időszaka. Ez a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és a tavasz jelképes küzdelmének a megjelenítése.
A hamvazószerda utáni napon a böjtöt még felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák, ez a torkos csütörtök.
A magyarság farsangi rítusai és hiedelmei főként a három utolsó farsangi napra – farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre, vagyis „a farsang farkára” vonatkoznak, amely télbúcsúztató is.