Mielőtt belemélyednénk ezeknek a feltételeknek a boncolgatásában, kicsit bővebben a szénhidrátokról:
A szénhidrátok makrotápanyagok, a szervezet számára energiát biztosítanak (megjegyezném, van olyan egyéni anyagcsere, mely számára az energiát a fehérje és zsír biztosítja). Molekulaszerkezetük alapján vannak az egyszerű cukrok, vagy monoszacharidok, mint a szőlőcukor, vagy a gyümölcscukor.
Kettő vagy néhány egyszerű cukor kapcsolódásával jönnek létre a kettős szénhidrátok, mint a répacukor, tejcukor, malátacukor. Sok egyszerű cukor összekapcsolódásával pedig az összetett cukrok jönnek létre, mint a keményítő, a glikogén és a cellulóz.
Az emberi szervezetben a vércukor mint egyszerű cukor van jelen. Ezeket az egyszerű cukrokat használják fel a sejtek. A vércukor a májban glikogénné alakul és ebben a formában raktározódik. A vérben található cukor sejtek általi felvételét, így a szénhidrát anyagcserét az inzulin nevű hormon irányítja ugyanúgy, mint a zsíranyagcserét. Ez a két folyamat eléggé összefügg egymással és igen nagy szerepe van a túlsúly, vagy a makacs eltűnni nem akaró zsírpárnák kialakulásában. De ez majd a következő téma lesz.
Visszatérve a szénhidrátokhoz.
Számtalan tényező meghatározza azt, hogy a szervezetünknek milyen mennyiségben és minőségben van szüksége szénhidrát bevitelre:
- Genetika – epigenetika: nagyon fontos figyelembe venni azokat a környezeti tényezőket, melyek hatással voltak a szülőkre és azáltal a gyermekekre. Pl.: családi evési szokások, főként szénhidrátokat tekintve. Illetve fontos ismerni fordult-e elő a cukorbetegség valamelyik formája, pajzsmirigybetegség a családban.
- Milyen összetételű az étel az egyéb makrotápanyagok szempontjából (zsírok, fehérjék) és mikor történik a szénhidrátok elfogyasztása egy napon belül.
- Milyen a test hormonális állapota. Pl.: inzulin rezisztencia kialakult-e már, van-e ösztrogén dominancia.
- Milyen a bélrendszer és az immunrendszer állapota. Pl.: egy krónikus vastagbélfekélyben szenvedő ember sokkal jobban kívánja a szénhidrátot
- Milyen állandó gyógyszereket szed az illető. Vannak gyógyszerek, melyek kifejezetten negatívan hatnak a szénhidrát anyagcserére.
- Mennyire fáradt, vagy kialvatlan az illető. A fáradt és kialvatlan ember sokkal jobban kívánja a szénhidrátokat.
- Van-e valamilyen ismert, vagy nem ismert és a háttérben meghúzódó intolerancia, esetleg érzékenység.
- Milyen a végzett fizikai aktivitás mértéke és minősége.
- és nem utolsó sorban a célok között szerepel-e fogyás, ami a zsírpárnák csökkentését célozza meg nem az izomzatét.
Mindezeket áttekintve nincs olyan szénhidrát beviteli javaslat, ami mindenkire érvényes lehet.
A napi 160-180 gr, vagy épp nagyon minimális szénhidrát bevitele valakinél működik, de valakinél kész öngyilkosság, hiszen számos hormonális és egyéb egyensúlytalanság kialakulásához vezet.
Azt gondolom mindenki számára világossá kell tenni, hogy a szénhidrát fogyasztás meghatározása egy eléggé összetett és komoly feladat!
Kaczur Beatrix
Személyi edző és funkcionális táplálkozási tanácsadó