Jelenlegi hely

Gyökerek és szárnyak, avagy Szennán otthon vagyunk

A Kaposvártól 10 km-re, Szennán élő Patak család egyike volt a 2015-ös Év Nagycsaládja címre jelölteknek. A mérnök apa, Patak Norbert a népzene szerelmese, a Lázi Dombi Kulturális Egyesület egyik alapítója. „4 terhesség, 5 gyerek, 7,5 év szoptatás” olvashatjuk Patak Gyöngyvér: Szoptass ügyesen!  című könyve kapcsán a szerzőről. Gyöngyvér tanár, és  a családok és anyák támogatásának híve, ezért hívta életre a családi információs portált is, a Kaposvárimami-t.

„ÁLMUNK EGY ÖKO VENDÉGHÁZ”


Március 20-a a boldogság világnapja. Számotokra boldogságot hozott a falusi élet?

Igen! De az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak annyiban falusi élet a miénk, hogy kistelepülésen élünk, közel a városhoz. Mi nem tartunk állatokat, tyúkot, tehenet, nyulat – csak csodáljuk a szomszédainkat, akik közül többen megteszik, és élvezzük az ő munkájuk gyümölcsét: a házi tejet, túrót, joghurtot, tojást, kolbászt, kecskesajtot. A gyerekek persze szeretnek néha belekóstolni a gazdálkodásba – kicsit etetni, simogatni az állatokat, és főleg csapatban fogócskázni a szalmabálák tetején. Itthon pedig vagy sikerül rávenni őket a konyhakerti gyomlálásra, gyümölcsszedésre, fahordásra, kutyasétáltatásra, vagy nem.

Számunkra a falusi életmód inkább a szép, békés környezetet, és a közösséget jelenti. A kis létszámú, barátságos légkörű óvodát és iskolát, és a nagy baráti társaságot. Együtt járunk kirándulni a falu határában levő erdőbe vagy a szőlőhegybe, többnapos biciklitúrákra, vagy nyáron fürdeni, télen korcsolyázni a közeli tóhoz. Sokat járunk egymáshoz is, a gyerekeknek mindig van kivel bandázni. Otthon érezzük magunkat.

Eddig csupa fiúgyermeketek született. Miben jeleskednek a fiúk?

Mind az öten nagyon elevenek, mozgékonyak, és nagyon muzikálisak – ez már a piciknél is jól látszik. A tánc és a zene nálunk a mindennapok része, a gyerekek ovis koruk óta a helyi, nagyon színvonalas, országosan elismert Zselic Művészeti Iskolában néptáncolnak és zenélnek - citerán, brácsán, zongorán.

A színpad sem idegen tőlük – minket is láttak így többször, és ők is hamar felkerültek rá az iskolai néptánc révén – úgyhogy nem is álltak meg a Csiky Gergely Színház színpadáig, ahol Palkó kilenc évesen egész évadban Tündér Lalát játszott, majd tavaly a „Légy jó mindhalálig” musicalben szerepeltek Misivel, egy nagyszerű rendezésben – hét másik szennai (és tíz kaposvári) gyerek társaságában. Életre szóló élmény volt nekik és nekünk is.
Emellett sportolnak is: Misi és Marci egész komolyan fociznak, Palkó judózik. Vicces volt, hogy idén, az évente megrendezett „falufutáson” mindegyik korosztályban egy-egy Patak fiú győzött.
Az iskolában azonban más-más érdekli őket. Palkó a történelem szerelmese és nagyon jól ír, Misi a nyelvek iránt fogékony leginkább, Marci pedig matekból brillírozik.
Szerencsére, ahogy nőnek, egyre inkább sikerül rávenni őket, hogy segítsenek a háztartásban. A takarítást nem kedvelték meg, de főztek már önállóan húslevest,
túrógombócot, és volt, hogy tálcán hozták nekem ágyba a tejszínhabos kakaót. Ez a ritkább persze, és a rendrakásban is van hova fejlődni... Nagyon sokszor kaotikus a ház.

Milyen elvek mentén nevelitek őket? Mit adtok át nekik „hamuba sült pogácsaként”?

„A legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak” – mondja Goethe. Erre törekszünk. Aztán a hétköznapokban vagy sikerül megvalósítani, vagy nem…

Szeretnénk, ha olyan felnőtt válna belőlük, aki tudja, mit akar, és nem kell keresgélnie a boldogságot, vagy az élet értelmét, mert naponta megéli a munkájában, tevékenységeiben és a családja körében.
Próbáljuk kitartásra ösztönözni őket, arra, hogy legyenek céljaik, amikért érdemes küzdeni –és tenni, mert az álmok nem maguktól valósulnak meg.  
Reméljük, hogy mire felnőnek, bennük is tudatosul ez a szándék.
Persze, ezek a gondolatok csak ritkán fogalmazódnak meg így szavakba öntve. Egy-egy adott helyzet kapcsán azért szoktunk beszélgetni olyan fontos dolgokról, mint a szeretet, barátság, őszinteség, becsület. Hogy ne csak érezzék és gyakorolják, hanem tudják is, hogy ezek fontosak.
A mindennapokban egyszerűen csak élünk – szeretünk, vitatkozunk, fegyelmezünk, játszunk, mesélünk, tesszük a dolgunk.

A továbbiakban szó lesz még a Patak család céljairól, álmaikról, munkáikról, a mindennapjaikról és az Imami-ról a Nagycsaládosok Országos Egyesületének magazinjában, a NOE Levelek 281. áprilisi számában. Az interjú a 12-13. oldalon található: http://noe.hu/noe_magazin/2016/

 

forrás: noe.hu

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Reggeli őrület és egy kis segítség, hogy mindenki számára élhető legyen

Reggeli őrület és egy kis segítség, hogy mindenki számára élhető legyen

Igyekezz már, hol a cipőd, el fogunk késni, miért most jut eszedbe, hogy pisilni kell, jajj kell az úszás cucc, megőőőőrülöööök hogy minden reggel ez megy! Na tegye a szívére a kezét, akinél még nem hangzottak el ezek vagy ennél változatosabb, neaggyisten cifrább napindító mondatok. Ugyhogy ugye? Szerintem bátran és általánosan kijelenthetjük: a reggeli készülődés, és intézménybe-munkahelyre kerülés a nap egyik legstresszesebb része – minden résztvevőnek! No de, tudjuk-e hogy miért? Kis-Kovácsné Vancsa Barbi írása.
Ne vágj füvet májusban, adj teret a beporzóknak!

Ne vágj füvet májusban, adj teret a beporzóknak!

Itt a Vágatlan Május! Na ez igazán tetszeni fog a családnak, akárki is vágja a füvet nálatok! A nemzetközi kezdeményezés még 2019-ben Angliából indult, célja, hogy felhívja a beporzóbarát kertek jelentőségére a figyelmet.
Az Édesanya teremtése

Az Édesanya teremtése

Azt tudjuk, hogy 6 pár keze és 3 pár szeme van, gyógyítani is tud, de ki teremtette a könnycseppet?
Az anyák napja margójára - "Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy…"

Az anyák napja margójára - "Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy…"

Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy… tudom, hogy ebben a hónapban még nem hívtalak, de még csak elseje van. Nem azért akarom letenni, mert már legszívesebben a temetőben tudnálak.
Ugrás az oldal tetejére