Összesen 103 költő mintegy 400 költeménye szerepel a Magyar Napló Kiadó által megjelentetett Az év versei 2017 című antológiában, amelynek élő kötetbemutatója a hetedik alkalommal megrendezendő költészet napi Versmaraton című rendezvény lesz. Április 11-én az antológiai szerzői közül hatvanöten olvassák fel verseiket a Magyar Rádió Márványtermében délelőtt 10 óra és este 22 óra között.
Kedvenc kortárs verseinkből válogattunk:
Szabó T. Anna: Katonadal |
---|
Én nem szurkálok szereket,
az én szerem a szeretet,
de most nem vágyom új adagra,
most hagyjatok végre magamra.
Most kicsikét aludni vágyom,
vagy csak úgy dögleni az ágyon,
vagy egymagamban inni, enni,
vagy elfeküdni, nem is lenni.
Aztán felkelni, megfürödni,
nem jönni-menni, tenni-venni,
nem könyörögni, parancsolni,
csak magamban kicsit pancsolni.
Csak egyedül – úgy vágyom erre,
mint katona, ki most szerel le,
és éhem egyre éhesebb lesz,
és éget, mint az égetett szesz.
Feledni gyermeket, szerelmet,
megtagadni az engedelmet,
ne én legyek az, aki ad -
szeressem végre magamat.
A nő meg a férfi, ha negyven – Verslavina |
---|
A verslavina úgy kezdődött, hogy 2016 január elején Szabó T. Anna saját Facebook-oldalára feltette a Lackfi János 40. születésnapjára korábban írt versét. Lackfi verssel reagált a megjelenésre, melyre Szabó T. újabb verssel válaszolt. A játékos verscsata életre kelt, tucatnyi költő csatlakozott hozzá, sokféle módon írtak a férfi-női szerepekről, elárasztották a Facebookot.
Ez volt a kezdővers és a rá adott válasz:
Szabó T. Anna: Lackfi János 40. születésnapjára
A férfi, ha negyven, még győzi erővel,
a férfi, ha negyven, a csúcsra kiáll,
a férfi, ha negyven, még jól bír a nővel,
még fess, ha nem alszik, és friss, ha piál.
A férfi, ha negyven, még állja a harcot,
és tiszta az inge, a homloka fény,
és ránca a sármja, ha nézik az arcot,
és lámpa van hű szive legközepén.
A férfi, ha negyven, az élete rendben,
még nem tökörészik, és nem kapuzár,
nem bízik a földi s az isteni kegyben,
mert veszt, aki áll és veszt, aki vár.
A férfi, ha negyven, már tudja a pályát,
és futja az útját, és hajtja magát,
s csak módjával szidja a más anyukáját,
ha úgy kezelik, mint az automatát.
A férfi, ha negyven, már önmaga szobra,
de érzi, ha vicces a szónoki póz,
és tudja, amit tud, s nem veri dobra,
a semmiben, csendben ringva hajóz.
A férfi, ha negyven, az élete játék,
és tétje a hit meg a hír meg a név,
de tiszta a sor, amig tiszta a szándék,
a férfi, ha negyven, még fűti a hév.
Lackfi János: A nőci, ha negyven...
A nőci, ha negyven, még gondos a sminkje,
a nőci, ha negyven, aligha riszál,
a nőci, ha negyven, már taxikat int le,
és áll körülötte az éjjeli bál.
A nőci, ha negyven, a ráncai szépek,
és lányos a lába, hisz fitneszezik,
ügyel vonalak, szinek egyvelegére,
és ötletes öltözetek övezik.
A nőci, ha negyven, még beste a teste,
a lánya kamasz, vele harcol erőst,
még könnyeden ébred, elalszik az este,
s útjára bocsátja a reggeli hőst.
A nőci, ha negyven, beszéde a pajzsa,
és rendezi vígan a környezetét,
már bomlik előtte jövő kusza rajza,
s múltjáról is egyre kitisztul a kép.
A nőci, ha negyven, biztos hely az űrben,
vevő a humorra, de el nem alél,
bár vágyai vannak, nem vágyik el innen,
nem húzza a csőbe a szoknyapecér.
A nőci, ha negyven, savanyíthat uborkát,
hümmögve idézed a gondolatát,
és összedob este egy isteni tortát,
és rendezi újra zilált csapatát.
A nőci, ha negyven, már támasz a bajban,
körötte pörögnek a lét körei,
és úgy megy az utcán, mint penge a vajban,
s nem bánja, ha medve, ki átöleli.
Erdős Virág: Nincs mese |
---|
egyszer volt
hol nem volt
volt egyszer
de már nincs
se a kert
se a kút
se a zsák
se a kincs
se a kard
se a hős
se a csúf
se a nős
se igaz
se szegény
se vigasz
se remény
se muris
marabú
se akit
mar a bú
gyerekem
gyereked
se nekem
se neked
se hegy se
hegytető
se hegyhen-
gergető
se béna
se ügyes
se kanga
se füles
se gebém
se gidám
se vitéz
se vidám
se tré se
takaros
se vip se
fapados
se sárga
gyalogút
se fény se
alagút
se dorka
se totó
se dia
se fotó
se panda
se grizli
se élő
se disney
se dobrüj
gyéduska
se nyúl se
jézuska
se most se
semmikor
se védett
férfikor
se bunda
se mutyi
se utca
se dutyi
se cukros
bácsika
se varázs
pálcika
se veled
se velem
se örök
szerelem
se óriás
se mini
se szakma
se gimi
egyedem
begyedem
se ingyen
egyetem
se bécs se
baracska
se jófej
halacska
se ózd se
kolontár
se kohn se
kolompár
se üzi
se teló
se fizu
se meló
sejehaj
se a baj
se a tej
se a vaj
se tüzes
paripa
se közös
tarifa
se család
se haza
se galád
se fasza
se fele
királyság
se hülye
kivánság
se kár se
kárhozat
se vezér-
áldozat
se vége
se hossza
se tárca
se glossza
se semmi
malacság
se szólás
szabadság
se bajok
se gondok
se nacis
vakondok
se bú se
vigasság
se magyar
igazság
se híre
se hamva
se pogi
se manna
se szíved
se szavad
se bátor
se szabad
egyszer-volt
de-már-nincs
se a zsák
se a kincs
se ásó
se kapa
se anya
se apa
se bársony
takaró
se bögre
kakaó
föle se
leve se
se puszi
se mese
Varró Dániel: Email |
---|
Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.
Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!
Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.
Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.
Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert,
van nulladik látásra szerelem?
Várfalvy Emőke: A nő, ha gyesen van |
---|
A nő, ha gyesen van, tudja hol a helye,
főz, etet, takarít, nem áll meg a keze,
néha már maga sem tudja, hogy épp ki ő,
felzabálja lelkét a sosem elég idő.
A nő, ha gyesen van, nincsen szabadnapja,
dolgozni nem jár el, gyakran arcba kapja:
ki hasznot nem termel, jobb, ha kussban marad,
otthon hesszelsz némber, húzd szépen meg magad.
A nő, ha gyesen van, az önbizalma nulla,
fogyni kéne gyorsan, de tornázni hulla,
magazinmamáktól fusztrálva csak nassol,
macinaci tűsarkúhoz nem igazán passzol.
A nő, ha gyesen van, a jövedelme segély,
huszonpárezerből gyerekkel kell megélj,
számolgat és spórol, párja túlórázik,
a piacon üres tárcában kotorászik.
A nőt, ha gyesen van, a rettegés eszi,
a cége nemsokára vajon visszaveszi?
Kell-e még gyerekkel vagy kiteszik a szűrét,
s felvesznek helyette egy huszonéves szőkét?
A nő, ha gyesen van, az értéke semmi,
mondjátok, komolyan, ennek így kell lenni?
Küzdjön alázattal egy szebb jövőért maga,
nem érdemel többet egy kisgyermekes anya?
Csukás István: Szerelmes vers |
---|
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett és
hol van már az a felelet –
leolvasztotta a nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
Tóth Krisztina: Porhó |
---|
Harminckettő hogy telhetett?
Hogy múltak el napok, hetek?
Letelt,
s hitelt
nemigen ad már a jelen.
Nem voltam benne még jelen,
úgy múlt
a múlt,
annyi idő, hogy szinte sok.
De ért már más is, mint e sokk:
hold is,
nap is
pólyálta hűlő életem,
s amit nem tettem, tervezem
e lét
felét
leélve: őrzöm arcomat,
s eleddig nem zuhant sokat
csecsem
becse,
sőt, egy bocsom is van (de szép!),
beszélni is kezd majd ez év
telén
talán,
de hogy mi történt, mire volt jó
harminckét éven át e porhó,
havam,
hevem
hová gomolygott nyomtalan,
és ugyan hol, ha nyoma van,
szivek,
szavak
mélyén mi ülepszik, mi lesz,
így fog eltelni, élni ez?
Vagy túl
a túl
bonyolult léten, túl ezen
egyszercsak majd megérkezem
s ittlétemet
átlátom ott ?!
Budapestimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges