Az igazán nehéz kommunikációs helyzetek
Most nem az egyértelmű bántó beszólásokról beszélek, pl. amikor valaki vezetés közben a másik autóból rádkáromkodik, suttyó módon személyeskedik és szándékosan sérteget.
Ezek se túl lélekemelő pillanatok, de itt legalább egyértelmű a helyzet. Nem kell azon gondolkodnod, hogy félreértettél valamit? Netán veled van baj? Te nem érted, mit akar? Ez pont az, aminek látszik: tömény düh és indulat.
Na de vannak azok a helyzetek, amikor nincs se düh, se harag, mégis rettenetesen zavar egy beszélgetés stílusa és a végkifejlet.
Mutatok három példát, máris megérted mire gondolok. Ezek az abszolút kedvenceim, és azt is megmutatom, hogy oldottam meg őket régen, és hogy oldom meg őket jelenleg. :)
Neked van jó megoldásod ezekre?
1. Drágám, szívem, kedvesem
Az megvan, mikor nettó 3 perce ismersz valakit, most beszélsz vele életedben először, és ő búcsúzóul odaszúrja: "Jól van drágám/tündérem/szívem, akkor majd még egyeztetünk!"???
Azt vettem észre, hogy manapság egyre többen szeretik ezt a kis "trükköt" használni. Főleg férfi nő felé, illetve idősebb a fiatalabb irányában.
Mondja meg nekem valaki, mire jó ez?!
Értem én, hogy így máris bizalmasabbnak tűnik a viszony, mintha csak ezer éve puszi pajtások lennénk, és végülis nincs is ebben semmi bántó...
De közben meg van! Sok esetben van.
Akkor is ha nő mondja, akkor is, ha férfi, szerintem ez inkább nem oké. 5 perc ismeretség után pléne nem oké. De a legrosszabb az egészben az, hogy aki számára ez zavaró, annak (pont azért, mert kedvességnek tűnik), nagyon nehéz jól lereagálnia.
Én itt speciell három megoldást próbáltam:
1. Büszke 20 évesen volt, hogy visszaszóltam a férfi eladónak az újságosnál: Nem vagyok a maga drágája!
Ezt nem ajánlom, nem elegáns. :) És persze nem is érti a másik, hogy mi a probléma. Végül itt is csak én éreztem rosszul magam.
2. Volt, hogy visszadrágámoztam.
Ezt többször is próbáltam, de ez sem vezet célra. Nem egyértelmű, nincs benne konkrét információ a másik számára.
3. Mostanában már nem kerülgetem a forró kását, helyette azt mondom: Megkérlek, hogy ne szólíts drágámnak! Ez engem zavar.
Vagyis ha úgy érzem, nem szeretnék kisszíve lenni az újdonsült kollégának, eladónak vagy az újságosnak, akkor egyszerűen megkérem, hogy ne becézgessen. Ennyi. És ez működik. Általában.
Persze van, aki visszakérdez, hogy "de most... jaj már... ez is baj?" Nem, nem baj, csak engem zavar. És ha nem vagyunk olyan viszonyban, ahol ennek helye lehet, akkor nem az a legkorrektebb, ha jelzem az illetőnek?
2. Kioktatás
A másik kedvencem, erre mutatok is egy egyértelmű helyzetet:
- Segíthetek?
- Igen köszönöm, egy bicajt szeretnénk venni a gyereknek.
- Hát asszonyom, itt csak kerékpárok vannak!
Csodálatos, nem? :)
Kioktatás, cinizmus, és bár tudod, hogy vevőnek mentél oda, de a végén nemhogy elégedetten távoznál, de még te érzed totál hülyének magad.
Na, itt van az, hogy ami az első pontnál működik, az itt nem mindig jó taktika. Az általam tesztelt lehetőségek:
1. Megkéred, hogy inkább szolgáljon ki, ne oktasson!
Ez azért nem jó, mert ha tényleg nem értesz a biciklihez, szinte biztosra veheted, hogy nem a legjobb járgányt fogod hazavinni...
2. Ha tényleg ott akarsz bicajt venni, vagy nincs más választásod, legjobb, ha előveszed a lazábbik éned: Köszönöm a felvilágosítást, már érdemes volt ide betérni! Akkor egy nagyszerű kerékpárt kérek!
Ha te tudsz ennél jobb megoldást, kérlek, írd meg!
3. Tegezés/magázás
Végül az igazi gumicsont: a jó öreg megszólítás. Most már egyre inkább csak tegezés, amivel nem is lenne semmi gond, ha felnőtt emberek között kölcsönösen működne.
Én például nem vagyok egy múltszázadi valaki, de azt a helyzetet nem teljesen értem, amikor egy 60 éves letegez egy fiatalos 40-est, és mikor a kisnő visszategezi, az idősebb menten megsértődik.
Őszintén, ilyenkor mi más választásod lehet? Vagy következetesen magázod, hátha veszi a lapot. (Ez általában nem történik meg.) Vagy következetsen visszategezed az illetőt, és hozzáteszed, hogy "Örülök, hogy felajánlottad a tegeződést, köszönettel elfogadom."
Ez utóbbi verzió még tesztelés alatt!
Méghogy kommunikációval könnyebb az élet... :)
Vági-Tóth Lilla
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges