Sok gyerek szüleinek van valamilyen szintű tudatossága a gyerekneveléssel kapcsolatban, míg sokaknak nincs. Talán meglepő kijelentés ez a számodra. Azért meglepő, mert aki gyereknevelésről olvas, annak egyértelmű, hogy egy szülőnek rendelkeznie kell valamilyen céllal a gyerekneveléssel kapcsolatban.
Nem szeretném most megismételni, amit a gyereknevelés célja című írásban megfogalmaztam, de az, hogy szabad-e büntetni a gyereket, összefügg a nevelés céljával. Ezért találsz sokkal több „büntetés-párti” szülőt azok között, akik fel sem fogják, hogy egy gyerek felnevelése nem azt jelenti, hogy van mit ennie és van hol aludnia. Azt hiszed kevesen vannak? Bár úgy lenne!
Nincsen sokféle válasz
Fogalmaznak másképpen is, de szinte minden anya vagy apa válasza besorolható a következő háromba: „Igen.”, „Nem.”, „Az attól függ.” Ez egy megosztó téma. Olyan kérdés, amiről szülők és pedagógusok is heves vitát folytatnak egymás között.
Miért keletkezik e kérdés körül olyan heves vita? A felszínes válasz az lenne, hogy azért mert nem vagyunk egyformák. Lényegesebb az, hogy azért, mert minden szülő elrontott már ezt vagy azt a gyereknevelésben. Legyünk őszinték! Melyik szülőnek nem volt még kétsége egy-egy helyzet megoldását illetően? Ha létezik olyan szülő, akinek még nem volt, akkor ő az, aki „mindent jobban tud”. Az ő gyermekének pedig pokol az élete.
A „Szabad-e büntetni a gyereket?” témájú viták hevességét erősítik ezek:
– Akadnak szülők, akiknek nincs semmilyen más nevelési eszközük, mint a gyerek büntetése.
– Az, hogy valaki büntette már a gyereket, nem jelenti azt, hogy büntetés-párti.
– A büntetés-pártiakban is felmerülhetett már párszor, hogy minek is büntetem, ha semmi sem változik?
– Az a szülő, aki nem érzéketlen, de gyakran bünteti a gyerekét, gyakrabban érez lelkifurdalást.
– Azoknak sincsen minden gyermeknevelési helyzetre megoldásuk, akik ellenzik a büntetést.
– Még azok a szülők is büntették már gyermeküket, akik nem büntetés-pártiak.
Mit jelent a büntetés?
Meg lennék lepve, ha eddig nem merült volna fel a kedves olvasóban, hogy „…. Egyáltalán, milyen büntetésről beszélgetünk? Mit értünk büntetésen? Fogalmazzuk meg pontosan, és csak azután keressük a választ arra, szabad-e büntetni a gyereket”!
A büntet szó ide illő jelentése a következő:
büntet (ige)
Vétséget megtorol. Másnak testi vagy lelki szenvedést okoz vagy ezzel fenyeget, hogy leszoktasson egy elfogadhatatlannak tartott cselekvésről vagy viselkedésről.
Eredet [büntet < középmagyar: bűntet < bűn + -tet (igeképző)]
(forrás: wikiszotar.hu)
Tényleg büntetted, amikor úgy gondoltad?
A büntet szó meghatározásában elég világos a tett: „másnak testi vagy lelki szenvedést okoz vagy ezzel fenyeget”. Remélem, senkit sem kell meggyőznöm arról, hogy szenvedést okozni másnak, elég alantas dolog. Nincsen jó szándékú szülő, aki alantas szeretne lenni.
Ezen a ponton kár lenne abbahagynod az olvasást, mert ha büntetted már a gyerekedet, akkor is vannak számodra megnyugtató válaszok! Ezekhez a válaszokhoz néhány kérdés vezet el.
- Vajon tényleg büntetted, vagy csak a csere fogalmát érzékeltetted számára?
- Tényleg az volt a célod, hogy szenvedést okozz?
- Ha „fenyegetted őt”, akkor milyen céllal tetted?
Sem hatóköröm, sem fensőbbségem nincs ahhoz, hogy gyereknevelési hibákat bocsássak meg másoknak. Arra azonban rávilágíthatok, hogy sok szülő büntetésnek hiszi olyan tetteit is, amikor egyáltalán nem arról volt szó. Ennek megértéséhez beszélünk majd a „csere” fogalmának az ember életében betöltött szerepéről.
Miért büntet egy szülő valójában?
Mi érhető el büntetéssel a gyereknél? Érdemi változás? Az nem! Csak visszahúzódás!
Amikor úgy tűnik, hogy a büntetés eléri a „célját”, akkor általában legfeljebb csak ezt éri el: A gyerek próbálja majd azt tenni, amit a szülő szeretne, vagy nem tenni azt, amit az nem szeretne, de a saját meggyőződése nélkül, a saját akarata ellenére.
Amikor később nem áll majd fenn a fenyegetés, könnyen visszatérhet ahhoz az „elfogadhatatlannak tartott cselekvéshez vagy viselkedéshez”.
Miért büntet mégis az ember? Azért mert az részéről gyors válasznak tűnik valamire, ami nem optimális, valamire, amire nincs valódi és emberséges megoldása. Az a szülő használ több büntetést, akinek nincsenek jó nevelési technikái.
Csak az büntet, aki nem tud!
A büntetés lehet rövidtávú kétségbeesett „megoldás”, de nem annyira a gyerek, mint inkább a felnőtt érdekében történik. Hosszú távon veszteség mindenkinek. A gyerek megszenvedte, a szülő pedig nem érte el, hogy a gyerek saját maga rendelkezzen a dolgok helyes megítélésével.
Szabad-e büntetni a gyereket?
A szó jelentésében szerepel a büntetés célja: „leszoktasson egy elfogadhatatlannak tartott cselekvésről vagy viselkedésről”. A sors fintora, hogy pontosan ez a cél nagyon ritkán valósul meg büntetéssel. Ezért a büntetés nem csak alantas, de teljesen felesleges.
Sokkal inkább működik, a kívánatos cél kijelölése, gyakorlati megvalósítása tettekkel, ennek elismerése vagy jutalmazása. E sorozat végeredménye vagy akár már folyamata is a „kívánt cselekvés vagy viselkedés”.
Szinte mindig van emberségesebb eszköz büntetés helyett. A gyerek tesz valami igen ártalmas dolgot, okoz valami kárt, bármit, amiről a szülő eddig úgy gondolkodott, hogy „Ez mégsem maradhat így, ezt meg kell torolnom, jön a büntetés!”
Nézzünk egy büntetés nélküli megoldást!
Csere vagy büntetés?
A legjobb megoldások alapja a csere helyreállítása. A gyerek, aki elvégzi a feladatait, cserében van a családjával, a szüleivel. A gyerek, aki mindig csak kap, az nem nyújt cserében eleget. Sok gyerek pedig a leggyakrabban többé-kevésbé végzi a dolgát, néha azonban nem. Néha valamit akaratlanul vagy szándékosan rombol.
Akármit is tett a gyerek, szembeállítható vele egy vagy több hasonló mértékű jó tett. Ha eléred, hogy a gyerek jóvátegye azt, amit csinált, akkor azzal segítesz neki helyreállítani az önbecsülését. Abban ugyanis biztos lehetsz, hogy amikor valaki kárt okozott, vagy szégyellni valót csinált, azzal csökkent az önbecsülése.
A következő néhány lépésben nem írtam le a jóvátétel összes részletét, de egy gyakorlatias szülő ezek alapján büntetés nélkül is megoldhat helyzeteket.
1. Higgadt kommunikációval érd el a gyereknél, hogy belássa, az a dolog nem volt helyes!
2. Kérdezd meg, hogy „Mivel tudnád azt jóvátenni?” és állapodj meg vele a megfelelő mértékű jóvátételben!
3. Várd el tőle, hogy ezt megtegye és ellenőrizd, hogy megtette!
4. Jelezd neki, hogy szerinted ezzel már jóvátette.
Néha nem engeded el valahová, mert nem csinálta meg a szokásos kötelezettségeit vagy azt amiben megállapodtatok. Azután azt mondja a gyerek, hogy nem szép, hogy bünteted őt.
Ez nem büntetés, hanem a “csere” megfelelő alkalmazása! Ebben az esetben tehát megkérdezheted a gyerektől: “TE miért bünteted magad?”
Szabad-e büntetni a gyereket?
Az előbb leírt lépésekhez hasonlót sok szülő csinál magától is. Amikor azonban nem sikerül, és a gyerek csak még makacsabb lesz, akkor az leginkább azért van, mert az 1. lépést kihagyják, vagy nem alaposan és türelemmel végezték. A szülő jól teszi, ha nem kezd bele a gyerekkel a csere helyreállításába akkor, amikor ő maga ideges, vagy a gyerek fáradt, éhes.
Helytelen dolog testi vagy lelki szenvedést okozni vagy ezzel fenyegetni, hogy leszoktassunk egy gyereket valamilyen elfogadhatatlannak tartott cselekvéséről vagy viselkedéséről. A büntetés csak kisebbíti őt, és még több hibába sodorja.
Ha jót akarsz neki, tételezd fel, hogy a gyerek törekszik a jóra, és mint anya, vagy apa, is több jóban lesz részed! Bármit tesz, mindig van egy lehetőség, egy gyakorlatias megoldás, amivel helyreállíthatod a saját jóságába vetett bizalmát. Ha ezt teszed, azzal mindenki nyer.
Néhány szülő úgy legyint erre az egész témára, hogy közben ezt mondja: „Engem is büntettek a szüleim, mégis felnőttem valahogy!” Ez igaz lehet, de sokféleképpen felnőhet egy gyerek és nem mindegy, hogy milyen körülmények között!
Meghallgathatod ennek a témának kissé bővített hangjegyzetét is, ha lejjebb görgetsz a lejátszóra.
Novák Ferenc
pedagógiai viselkedéskutató
gyerekneveles.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges