A fekete és a fehér
A kézírásunk ugyanolyan ránk jellemző viselkedésünk, mint bármely más tevékenység, szituáció, melyben megjelenünk, teszünk-veszünk, dolgozunk. A papír tere, bár meglehetősen miniatűr, mégis teljes világunkat jelképezi. Akár egy biliárdasztal, egy kosár-, netán teniszpálya, focipálya - mind egy-egy kis univerzum, melyben annak szabályait ismerve viselkedünk játékosként, de mindig ránk jellemző, egyéni módon tesszük mindezt. Ki csatár, ki hátvéd, más pedig a szurkolók egyike lesz a lelátón.
A kézírás esetében a papír mérete az írástér, és az iskolában tanult írássztenderd az alapelv, melytől egyéni módon térünk el, hogy a lehető legjobb írásjátékosok legyünk. Az írás egyéni tevékenység, mégis tükrözi a másokhoz való viszonyunkat is - saját belső lelkivilágunk lenyomataként.
Nézzük meg, hogyan!
Emlékeztetőül az Önreflexiós Kézírásnapló hozzávalói:
1. Vegyél egy A /4-es méretű fehér lapot (ne vonalasat vagy kockásat) és egy jó minőségű tollat!
2. Keress egy nyugodt negyed órát, találj egy asztalt kényelmes székkel és jó megvilágítással.
3. Meséld el a papíron a napodat vagy akár a terveidet, ami éppen foglalkoztat, szabad fogalmazásban!
4. Írj mindig megszólítást az elejére (lehet az valós vagy képzeletbeli barátnő, akár Kedves Grafológus, Kedves Naplóm, stb.), és a végén írd alá.
5. Ha az első írás kész, kezdd el gyűjteni az újabb és újabb írásaidat egy szép mappába, ahol majd emlékül megőrizheted magadnak és visszatekinthetsz a fejlődésedre az Írásnaplón keresztül.
Fontos szempont, hogy ne a szépírásra törekedj, hanem a természetes írásrutinodat használd!
Ha készen vagy, akkor kezdődjék a szemlélődés a papíron - és önmagunkban!
Ma először arra figyeljünk, hogy mekkora területet hódítottunk el a fehér felületből!
Merüljünk el a fehér és fekete felületek váltakozásában.
Elfoglaltad-e a papír legalább háromnegyedét? Hagytál-e a fehér világ számára is helyet? Tetszik-e neked a fekete–fehér aránya, melyet alkottál? Arányosnak, harmonikusnak találod? Érzel-e ritmusos, életteli lüktetést fehér és fekete viszonyában a papírlapodon, vagy inkább csak szépen, rendben sorakozó, esetleg hullámzó, netán egyenetlen, rendezetlen sorokat látsz magad előtt? Mai szempontunk a fehér és a fekete / kék viszonyának vizsgálata lesz az írásunkban. Mi a pszichés jelentősége ennek az viselkedésben?
A fehér papír a minket körülvevő világot szimbolizálja, és ahogy mi belefoglaljuk magunkat betűinkkel, vonásainkkal, az a mi térfoglalási igényünket és módunkat jelzi ebben a szimbolikus térben. A papíron megjelenő szöveg az első betűtől az utolsóig minket jelképez, a papír pedig azt a szociális közeget, amiben élünk, ami körülvesz minket és lehetőségként számunkra megadatik.
Ha a szemednek optimális a térkihasználásod, akkor valószínűleg arányos a térhódításod mértéke és ezt a kapcsolati környezeted is így értékeli. Valószínűleg ott vagy, amikor számítanak rád, megtalálnak, ha keresnek, és te is keresed a kapcsolatot többiekkel. Az iskolai norma nagyjából 2-2 cm széles margót hagy minden oldalon. Ez arra tanít bennünket, hogy merjünk elszakadni a papírszéltől és hagyjunk kellő teret mások számára is. Ha ezt belső szabadsággal, azaz nem túl feszesen, katonásan, hanem rugalmasan, önállóan teszed, akkor autonóm, felnőtt módon követed belső utadat és keresed helyed a környezetedben. Ha nemigen hagytál margót a bal papírszélen, akkor valószínűleg szívesen támaszkodsz életed meglévő kereteire, a szabályokra és a mások által diktált előírásokra. Fontosak azok számodra és esetleg szükséged lehet még rájuk. Ha pedig a jobb papírszél nem maradt egyáltalán üresen, akkor érdemes arra figyelni, adsz-e másoknak is szót, ha kérnek, vagy te magad igényled minden figyelmüket?
Ha túlságosan sok a fekete a papíron, azaz nem hagytál egyáltalán margókat, összeakadnak a sorok, vagy a szavak szorosan követik egymást, akkor figyeld meg, nem vagy-e esetleg néha terhére másoknak? Vizsgáld meg környezeted reakcióit és érzékeidet hegyezd jobban mások visszajelzéseire. Ha a fehér uralkodik nagy fölényben a papíron, akkor érdemes azon gondolkodnod, hogy nem vagy-e túl félénk és bátortalan, és ha igen, akkor ennek mi lehet az oka? Hogyan tudnád növelni a jelenlétedet azon a bizonyos közös „biliárdasztalon”, tenisz - vagy kosárpályán? Hogy lehetnél észrevehetőbb játékos, akinek szívesen odapasszolják a labdát, mert épp akkor érkezik, amikor kell?
A fekete- fehér viszonya a papíron arról is szól, hogy szeretsz-e, mersz-e elég nyomot hagyni tevékenységeddel a világban vagy szívesebben elmélkedsz kicsit visszavonultan, távol a nagy forgatagtól és nyüzsitől. Persze lehet, hogy neked éppen így a jó és szeretsz szemlélődni inkább, esetleg csendesebben, befelé élni. Fontos, hogy keresd lényed igényeit és a szerint viselkedj. Ha így teszel, azzá válsz, aki lenni szeretnél.
A szöveg tartalmával összefüggésben előnyös, ha bekezdésekkel tagoljuk gondolatainkat, így válik könnyen átláthatóvá a térelrendezése a kézírásnak. Lehet ez akár beljebb kezdés, lejjebb kezdés, gondolatjelek, kettős pontok alkalmazása, mind-mind a belső tagolást segítik. Ha te is így tettél, akkor képes vagy gondolataidat strukturáltan közölni és nemcsak a fejedben, hanem valószínűleg az otthonodban vagy az íróasztalodon is megfelelő rend lehet. Ezt persze gyakran felülírják a kreatív rendetlenek, de az majd egy másik alkalom témája lesz.
A sorok közötti távolság akkor a legideálisabb, ha nem akadnak össze a soraid, azaz az alsó és felsőszáras betűid nem gabalyodnak egymásba, és egy teljes három zónás betű bőven elfér a soraid alapvonala között. Ideális esetben a szótávolságok is ritmusosan, nagyjából 2 betűnyi távolságban követik egymást. Ekkor gondolataink, fogalmaink jól elkülönülnek és világosan tudunk gondolkodni. Képzeld csak el, milyen lenne, ha a szavaid között nem lenne szótávolságok! Az lenne csak az igazi káosz! Ki értené meg, mit szeretnénk is közölni?
Ha a sorok tagolatlanul, bekezdések nélkül szőnyegként szővik tele a papírodat, akkor gondold át, tervezel-e kellőképpen előre vagy csupán hagyod, hogy történjenek veled a dolgok? Megtervezed-e a napjaidat, beosztod-e az idődet a határidő naplódban vagy az okostelefonon és kitüzöd-e hosszútávú céljaidat is? Tudod-e iránytani az életedet vagy a sors irányít téged? Vannak közöttünk, akik habitusunknál fogva akaratlanul is „nagymedvék” a tömegben, vannak „büszke szarvasok”, „szelíd őzek”, esetleg nehezebben észrevehető „nyuszik”. Persze így együtt szép az élet, sőt! A medvék és nyuszik is jól érzik magukat, ha alkatuknak megfelelően, ügyesen használják erdőiket és mezőiket. Életük teljes és örömteli lehet és a környezetük is örül nekik.
Abban biztosak lehetünk, hogy írásviselkedésünk a papíron hasonlóan alakul ahhoz, ahogy a kinti életpályánkon is működünk. Érdemes tehát megfigyelnünk azt, és ez az önmegfigyelés új igényt és változást eredményezhet életünkben!
Találkozzunk két hét múlva újra itt az Imami hasábjain, folytatjuk majd kalandozásunkat a kézírásunkban és önmagunkban!
Demeter Lilla
grafológus, írásanalitikus szaktanácsadó
Budapestimami
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg mással is!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
