Néhány szó a gluténról és GMD-ról: a glutén a kalászos gabonafélék egyik fehérjecsoportja, mely az oldhatatlan gluteninekre és az alkohol-oldékony prolaminokra osztható. A búzában, árpában és rozsban található prolaminok szerkezete nagyon hasonló, aminosav-összetételük miatt rendkívül ellenállóak az emésztőrendszer enzimeivel szemben. A kukorica és a rizs prolaminjai teljesen más jellegűek, ezért fogyaszthatók szabadon a GMD során. A zab szerkezetét tekintve egy átmeneti típust képvisel, emiatt állandó vita folyik a gluténmentes étrendben betöltött helyéről.
A coeliákia az ókor óta ismert betegség, az évszázadok során sokan sokféle csodaszerrel, diétával (pl. banándiéta) próbáltak segíteni a betegeken. Az igazi áttörés az 1950-es években történt, ekkor jött rá ugyanis egy holland orvos - Willem-Carel Dicke - hogy a gabonafélék fogyasztásának csökkentése enyhíti a coeliákiások tüneteit. Az érintettek számára jelenleg az egyetlen terápia az élethosszig tartó GMD, azaz a búza, árpa és rozs teljes elhagyása az étrendből. Természetesen folynak a GMD kiváltását célzó kutatások - pl. a glutén emésztését segítő enzim pótlása szájon át ígéretes -, de a munkát nagyban nehezíti például, hogy a betegségnek nincs megfelelő állatmodellje. |
Az interneten sok hibás információ kering a gluténról és a GMD-ról, a professzornő írása ezeket igyekszik eloszlatni:
Első állítás: A GMD tartása egy egészséges életstílusra való áttérés, hátulütők nélkül.
Azoknál az embereknél, akiknél sem coeliákiát, sem gluténallergiát, sem nem-coeliákiás gluténérzékenységet nem diagnosztizáltak semmi sem bizonyítja, hogy a GMD bármilyen előnnyel jár. Sőt, ha a diétát orvos vagy dietetikus segítsége nélkül követik, ennek épp az ellenkezője lehet igaz, mert a gluténmentes élelmiszerek gyakran több zsírt és cukrot tartalmaznak, mint „gluténes” társaik. A szakirodalomban több tanulmány számol be a GMD következtében fellépő elhízásról, túlsúlyosságról, inzulin-rezisztenciáról, valamint hiánybetegségekről (B-vitamin, folát, vas). Ezen kívül különböző méreganyagok is nagyobb mennyiségben juthatnak be a saját szakállukra GMD-t tartók szervezetébe: az arzén például nagy mennyiségben található a rizsben, amely kedvelt és olcsó „gabonapótlék”. A dietetikus által kísért változatos és sok nyersanyagot felhasználó diétával ez jelentősen csökken.
Második állítás: A glutén ártalmas.
A coeliákiásokban a glutén elfogyasztása után belső, illetve adaptív immunválasz keletkezik, a gluténallergiásoknál allergiás reakció lép fel, a nem-coeliákiás gluténérzékeny betegek tüneteinek háttere jelenleg nem teljesen tisztázott, az egészséges emberekben a glutén káros hatását viszont nem támasztja alá semmilyen tudományos adat, a kísérletek a toxikus hatás hiányát igazolják. Egyes (nem bizonyított) elméletek szerint a coeliákia és a nem-coeliákiás gluténérzékenység egyre gyakoribb előfordulása a búza gluténtartalmának emelkedésével és/vagy a megnövekedett készétel- és/vagy gluténfogyasztással magyarázható.
Harmadik állítás: Csak a coeliákia diagnózisa indokolja a GMD-t.
A búza, árpa és rozs teljes elhagyását az étrendből több okból is javasolhatják a szakorvosok:
1) coeliákia: a megfelelő diagnózishoz a HLA-DQ2 vagy -DQ8 gén azonosítása, vérteszt, illetve a vékonybél nyálkahártya-károsodásának vizsgálata szükséges. Ha mindhárom tényező jelen van, a diagnózis felállítása után az élethosszig tartó GMD-t javasolják terápiaként.
2) gluténallergia: a diagnosztizálás vérvizsgálat, bőrpróba, illetve provokációs-eliminációs teszt alapján történik. Sokszor elég a búzafehérjéket tartalmazó élelmiszereket elhagyni, mert elképzelhető, hogy a rozs- és árpaszármazékok nem okoznak tüneteket!
3) nem-coeliákiás gluténérzékenység: ha a coeliákiát és a gluténallergiát sikerült kizárni, de a kellemetlen tüneteket mégis a gluténtartalmú ételek fogyasztása okozza, akkor beszélünk nem-coeliákiás gluténérzékenységről. Viszonylag új kórképnek számít, ezért sok még a megválaszolatlan kérdés. Egy olasz kísérletsorozat kimutatta, hogy a nem-coeliákiás gluténérzékeny betegek esetén a glutén elhagyása, majd visszaadása után a betegek 86%-ánál nem jöttek vissza a tünetek. Ennél a betegségnél sajnos gyakori az „öndiagnózis”, holott a tüneteket okozhatja pl. tejcukor érzékenység vagy irritábilis bél szindróma is.
Negyedik állítás: Helyes dolog kivonni a glutént a coeliákiás betegek elsőfokú rokonainak étrendjéből, illetve megvonni olyan csecsemőktől, akiknél felmerülhet a betegség lehetősége.
A vele egy háztartásban élő családtag diagnosztizálása után kényelmi, illetve praktikus szempontok miatt sok coeliákiás beteg elsőfokú rokona kezd GMD-ba, pedig a klinikai adatok azt mutatják mindössze 7,5% az esély arra, hogy náluk is felüti a fejét a betegség. Hosszú ideje vita tárgyát képezi, hogy a coeliákiával terhelt családokba érkező babák mikor kapjanak először glutént. Az utóbbi két évben közzétett, a világ több országából származó adatok szerint a glutén adásának kezdete nem befolyásolja a betegség kialakulását, a genetikailag fogékony babáknál mindenképp megjelennek a tünetek, ezt legfeljebb késlelteti, ha a glutént későbbi időpontban kezdik adni a gyermeknek. (Nem találtak összefüggést a coeliákia és aközött, hogy a baba tápszert vagy anyatejet kap.)
Írta: Kerekesné Tóth Boglárka, tudományos segédmunkatárs (Debrecenimami)
Itt található az eredeti, angol nyelvű cikk
Fotók: pixabay.com
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges