Jelenlegi hely

Napló egy három gyermekes család életéről a koronavírus idején 20.

Pénteken elutaztunk a családi nyaralóba és azt láttuk, hogy senki nem volt, se közel, se távol. Nyaralóról lévén szó, itt a komfort fokozat mást jelent, mint otthon. Izgalmas volt fával fűteni a kandallóban és lavórban mosogatni.

2020. május 1.

A múlt hétvége csodás volt

Már két héttel ezelőtt megfogant bennünk a gondolat: le kéne menni a családi nyaralóba. Akkor még szó se volt a korlátozások enyhítéséről. Étteremről, kávézóról, szabadstrandról álmodni se mertünk.
Szóval pénteken – kicsit tartva a kiránduló tömegektől – de nekiindulunk az útnak. Bepakoltam mindent, amit szükségesnek ítéltem és nekivágtunk a nagy kalandnak. A gyerekek jobban várták, mintha Disneylandbe utaztunk volna. (Mondjuk még ott sose jártunk. Ha alkalmunk adódik, majd megírom, melyiket előzte meg nagyobb várakozás. Szerintem a mostani hétvége lesz a befutó.)
Megérkeztünk. A környéken embert nem láttunk. Halleluja!!!
Gyors kipakolás, berendezkedés, kandallóba begyújtás. A gyerekek pedig: irány a nagyvilág.

Mivel senki nem volt, se közel, se távol, így addig mehettek, amíg fixen meghallották, ha anya könnyedén elkiáltja magát bájos szoprán hangán: „Gyertek, hazaaaa! Vacsoraaaaa!”. (Lehet a környékbeli település gyermekei is útnak indultak csengő hangom nyomán…)
A nap zárásaként este gyors és laktató szalonnasütés volt a program.

Az izgalom és a hetek óta várt új környezet hatására a lurkók pillanatok alatt álomba szenderültek. És a szülők is!
Nyaralóról lévén szó, itt a komfort fokozat mást jelent, mint otthon. Izgalmas volt tűzzel fűteni – kandallóban, mosogatni lavórban és kicsit szűkebb palettáról válogatni az ételek és hozzávalók terén. Nem volt állandó net – jó, lett volna, de nem adtuk meg a gyerekeknek a jelszót – így kénytelenek voltak mással elütni az időt.
Az evésen kívül nem töltöttek időt a házban, folyamatosan „terepen” voltak, ennek megfelelően el is fáradtak rendesen.
A szombatot egy hatalmas sétával kezdtük, felfedeztük a környék növény és állatvilágát a legkisebbel.

Értsd: minden fűszálat és csúszó-mászó élőlényt tüzetesen megvizsgáltunk, ami a hosszú (kb. 50 méteres) utunkon elénk került. Erre a projektre ráment a komplett délelőtt.
A nagyobbak nem bírták ezt a tempót, így a görkorcsolyájukon száguldoztak az úton fel- és le.
Ebédre az otthon bepácolt tarja sült a tűz felett. Isteni lakoma lett belőle.
A legkisebb déli alvását társasjátékozára és kártyázásra szántuk.
Délután újabb kinti csatangolás – ájulásig. Szó szerint. A picit már a karomban vittem be a házba. Gyors vacsi, pancsi és csucsi.
Vasárnap a búcsú napja. Ilyenkor már a pakolásé és romeltakarításé a főszerep. Most sem volt másként. De e nemes feladat elsősorban az anyákat illeti meg – anyák napja ide vagy oda.
Remélem lesz még alkalmunk ellátogatni oda. Bár kétségkívül jobban örülnék, ha mindezt egy sikeresen átvészelt és lezárt járvány után tehetnénk meg a nagyszülőkkel együtt.

2020. május 3.

A mai anyák napja nagyon más, mint az eddigiek. Kicsit sírós, kicsit nevetős.

Napok óta készítettük a nagyiknak szánt ajándékokat abban a biztos tudatban, hogy idén nem adhatjuk át hatalmas ölelések közepette, begyűjtve az édes mama-puszikat.
Most nem készültek a gyerekek az iskolai műsorra (minden évben sikerül titokban megtanulniuk és titokban tartaniuk előttem a verset), nem volt meghívó, sem ünneplőbe öltözés. A nagyik sem készültek izgatottan, az unoka szereplésére. Nem volt előadás, sem műsor....
A nagymamáknak én és a férjem külön-külön vittük el az ajándékokat. A gyerek által készített lapokat, kézlenyomatos festményeket.
Furcsán, sután megálltunk az édesanyáinktól néhány lépésre és átnyújtottuk a virágokat és az unokák által készített kis meglepetéseket.
Nem volt hosszú ölelés, nem volt ölelés.
Nem volt sok-sok puszi, egyáltalán nem volt puszi.
Volt viszont hála és szeretet. Köszönet és elismerés. Lemondás, hogy minél hamarabb jöjjön el a tiltás nélküli találkozás.
Köszönjük nektek drága anyukák - akik már nagymamák is - hogy most is áldozatot hoztok, úgy ahogy tettétek ezt nagyon sokszor értünk.
Reméljük a következő anyák napját másképp ünnepeljük

A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.

Segítsünk egymásnak!

Szerző:  Pál Veronika
- Miskolcimami -

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Új Rumini kötetek- nem csak rajongóknak!

Rumini sokak kedvence: mutatjuk a sorozat részeit!

Nem kérdés, hogy a nagyovis és kisiskolás korosztály körében az egyik legnépszerűbb olvasnivaló a Rumini. Van, aki már önállóan olvassa, van, aki esti meseként hallgatja a tengerész egér izgalmas kalandjait. Sőt van, aki így is, úgy is! :) 
Szeptember az új január - őszi tippek az egészségéért

Szeptember az új január - őszi tippek az egészségéért

Sokan mondják, hogy szeptember az új január. A nyári lazulás után sokan motiváltabban érkeznek vissza az edzőtermekbe. Hogy a kezdeti lelkesedés pár hétnél tovább tartson, érdemes szakemberrel konzultálni és konrét célokat meghatározni.
Ki mondta, hogy az ősz unalmas legyen?

Ki mondta, hogy az ősz unalmas legyen?

Az ősz számos lehetőséget kínál, hogy a gyerekek számára izgalmassá és élvezetessé tegyük ezt az évszakot. Összegyűjtöttem néhány ötletet, amelyek segítenek felfedezni az ősz szépségeit és kihasználni az évszak sajátosságait a családi élmények során.
Végzetes mondatok a gyereknevelésben!

Végzetes mondatok a gyereknevelésben!

Vannak olyan végzetes mondatok, amit a szülők később megbánnak. Van pár ismétlődő dolog, amit ha gyakran mondunk gyerekeinknek, akkor azzal akár hosszú távon nehezítjük meg a gyerek és a magunk életét is.- Novák Ferenc pedagógiai viselkedéskutató​ írása.
Ugrás az oldal tetejére