Vannak introvertált személyiségek, akik amúgy is kevésbé szeretnek otthonról kimozdulni, nekik kevésbé megterhelő mentálisan a jelenlegi helyzet. Az extrovertált embereknek bizonyosan jobban hiányzik a társasági lét, ők hajlamosak nehezebben viselni, hogy otthon kell maradniuk.
Mindkét típusra igaz azonban, hogy a bezártság, az összezártság, a családon belül konfliktusokat szülhet. Így van ez a szülő-gyermek kapcsolatban is, főleg, ha a szülő saját maga is nyomásként éli meg gyermeke iskolai feladatokban való eredményességét.
Ezekben az esetekben hasznos lehet, ha közösen, ezáltal magunknak és gyermekünknek is segítve a következő módszerekkel oldjuk meg a mindennapi problémáinkat.
Keretezd át!
Tanítsuk meg gyermekünknek, hogy egy dolgot többféle nézőpontból is szemlélhet. Azt az eseményt, ami velünk történik, nem tudjuk befolyásolni, viszont hozzáállásunkat, az érzelmünket vele kapcsolatban igen. Erre való az átkeretezés, melynek során a korábbitól eltérő jelentést kap egy dolog. A negatív dolgokat más nézőpontból nézzük, s új értelmet adunk neki úgy, hogy a pozitív érzelmeket helyezzük előtérbe.
„Az emberek nem a dolgoktól félnek, hanem attól, ahogy látják őket.” – Epiktétosz
Bármilyen, elsőre negatívnak tűnő eseményt át lehet keretezni, érdemes kipróbálni a gyermeknél kezdetben egy sikertelen feladatmegoldásnál. Elsőre valószínűleg nehezen viseli a kudarcot, előfordulhat, hogy érzelmi kitörést produkál. Mondjuk el neki, hogy megértjük, ha most ettől csalódott, de a célunk az, hogy a problémát megoldjuk, ezért közösen gondoljunk rá pozitívan. Érezze a hasznát, hogy új dolgokat tanulhat általa, s élje meg sikerként, ha sikerül.
Felnőttként is hasznos tanács, ha valami rossz dolog történik velünk az életben, keressük meg a jó oldalát, a pozitívumait. Gondoljuk át, hogy mit tanulhattunk ebből a helyzetből, milyen pluszt adott ez nekünk.
Hasznos lehet, ha lépésről lépésre haladunk, apróbb részcélokat állítunk fel (pl. ha az ugrókötelezés elsajátítása a cél, mindig picivel többet csináljon, s örüljünk együtt egy-egy rekordja megdöntésének).
Legyen nálatok az irányítás!
A kontroll érzése kulcsfontosságú, az irányítás a mi kezünkben kell, hogy legyen!
Mivel nem tudjuk meddig tart ez az állapot, nagyon sok történéssel kapcsolatban azt élhetjük meg, hogy nem tudjuk kontrollálni, irányítani. A kontroll érzése azt a hitünket erősíti, hogy saját magunkon múlik egy-egy esemény végkimenetele. Ezzel ellentétes irányt mutat Seligman által „tanult tehetetlenség” nevezett állapot, amikor az egyén már meg sem próbálja elhárítani az érkező negatív ingereket, passzívan viselkedik és reménytelenséget érez.
Arra fókuszáljunk, amit tudunk befolyásolni, kontrollálni, s erre szoktassuk gyermekünket is
Amikor egy feladathelyzetben fel akarja adni, s próbálná ráfogni külső tényezőkre sikertelenségének okait, győzzük meg arról, hogy van megoldás! Gondolja végig, s keresse meg a szituációban azokat a dolgokat, amik az ő befolyása alatt állnak, s ezekből erőt merítve folytassa tovább a küzdelmet.
Ha hisz benne, hogy övé a kontroll, az önbizalma is erőteljesen növekedni fog, ami még nagyobb erőt adhat a feladathelyzetek megoldásához.
Pozitívan gondolkodj és beszélj! (még saját magaddal is…:))
A pozitív beállítottság olyan szülői minta, amit a gyermekünk nagyon hamar lemásol és elsajátít tőlünk.
Nagy tehát a felelősségünk, hogy saját hozzáállásunkat képesek legyünk pozitív irányba fordítani.
Találjuk meg a vicces oldalát a mindennapoknak. A humor feszültségoldó hatással rendelkezik, segít megküzdeni a stresszel.
„Az ember gondolkodó lény, és a gondolatai beszéd formájában öltenek testet. Mindenkiben lakik egy belső narrátor, aki folyamatosan kommentál: képes ezt pozitív, felemelő módon tenni, de ugyanúgy lehet lehúzó, pesszimista is.” (Csíkszentmihályi Mihály)
A pozitív belső beszédnek nagy motiváló szerepe van a hétköznapokban
Minden pillanatban, amikor csinálunk valamit, folyamatosan zakatolnak a fejünkben a gondolatok. Ilyenkor valahogy minősítjük saját magunkat.
Ha leginkább negatív gondolataink vannak („Nem vagyok képes rá”, „Nem tudom megcsinálni”, „El fogom rontani”), az érzelmeink is negatívak lesznek, ami visszahúz minket. Teljesítményünk romlik, hangulatunk negatív lesz, ekkor könnyebben fel is adjuk a küzdelmet.
Egymást támogatva, közösen könnyebben megküzdünk a mindennapok nehézségeivel, s az életre nevelünk: hiszen ezzel gyermekünkben azt a megküzdési képességet erősítjük, amire felnőttként nagy szüksége lesz.
Szerző: Teveliné Horváth Melinda
okleveles pszichológus, képződő sportszakpszichológus, pedagógus, terápiás kutya felvezető, life coach
https://www.facebook.com/tevelinemelinda/
- KAPOSVÁRIMAMI -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
