"Csukás István nevére mindenkinek felcsillant a szeme, legyen az gyermek vagy felnőtt: egyformán magával ragadott mindenkit a varázslatos mesevilág, amelyet ő szőtt körénk.
Nehéz felfogni, hogy nincs már közöttünk.
Magára hagyta mesefiguráit, akik történetein számos generáció nőtt fel." - írja megrendülten az Újszínház társulata.
Neki köszönhetjük
Olyan gyerekkorunkat meghatározó meséket köszönhetünk neki, mint a Süsü a sárkány, a Mirr-Murr, a kandúr, Pom Pom meséi vagy a Nagy Ho-ho-ho-horgász, és még persze sorolhatnánk, melyek azóta gyermekeink kedvencévé is lettek.
Hogyan lett az ország mesemondója?
Kisújszálláson született, itt végezte elemi iskoláit is, majd jelentkezett a békéstarhosi zeneiskolába, ahol hegedűművésznek tanult. Ezután felsőfokú tanulmányait a jogon, majd az otthagyva a bölcsészeten folytatta, egyiket sem fejezte be.
A sorsfordulatot az életében az hozta, mikor egy barátja a Magyar Rádió egy pályázatára beküldte verseit és azokkal első díjat nyert. Már fiatal korában költő szeretett volna lenni, eleinte felnőtteknek írt. Írásaiból és segédmunkákból élt akkoriban. 1960-ban megalakították a Fiatal Művészek Klubját, több lapnál dolgozott újságíróként, majd 1968-tól a Magyar Televíziónál lett dramaturg, ezután pedig egy akkor indított gyerekhíradó munkatársa lett.
A hatvanas évek közepétől kezdett el gyerekeknek írni. Számos verseskötete, gyermekregényei, mesekönyvei, verses meséi jelentek meg, többségéből pedig tévéfilm is készült. Számos díjat nyert, 1975-ben a hollywoodi X. televíziós fesztiválon a Keménykalap és krumpliorr című játékfilm megkapta a fesztivál Nagydíját és Az Év Legjobb Gyermekfilmje címet. Munkásságát itthon is és külföldön is elismerték, több épületet is róla neveztek el.
Elsner-Szentesi Mónika - Kaposvárimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
