A szülőknek is jó, ha a nagyszülők aktívan ki tudják venni részüket a gyerekfelvigyázásból, tehát látszólag a dologgal mindenki csak nyer. Kivéve persze, ha az eltérő nevelési elvek és szerepek okoznak némi feszültséget a generációk között. Lássuk mindezt most a szülő szemszögéből!
Hadd ne tűnjek túl rossznak!
A nagyszülők azért vannak, hogy kényeztessék az unokákat és jól ellegyenek velük, csak közben az nem jó, ha ettől a szülő kényszerűen a rosszabbik oldalra kerül. Mert a házifeladatot a szülőnek kell megcsináltatni a gyerekkel, neki kell mindenféle házirendet betartatni vele, és még sorolhatnánk. Szóval nem arról van szó, hogy a nagyszülők ne kényeztessék az unokát, csak arra figyeljenek, hogy a szülők ettől ne tűnjenek túl rossznak.
Az arany középút
Érdekes dolog ez a nagyszülőkkel, mert hol úgy tűnik, mintha túl engedékenyek, hol pedig mintha túl szigorúak lennének. Magyarán miközben mondjuk az étkezés területén még él bennük az „ami a tányérodon van, azt meg kell enni” hozzáállás, addig például a lefekvés kérdésében sokkal engedékenyebbek, mint a szülők. Pedig jó lenne valami középutat találni, közelítve egymáshoz az elvárásokat.
Az ajándékok
Megvan az az érzés, hogy a gyerek szobájába nem lehet belépni a rengeteg játéktól? Rettegve várjuk brit tudósok kutatását, melyben háromezer gyerekszoba adatait elemezve kimutatják, hogy az ajándékba vett játékok egészen pontosan 73,4 százalékát az ajándékozást követő nap után soha többet nem látja senki, mert elnyeli valami nagy fekete lyuk. Szóval tudjuk, hogy az unokák aranyosak, és a nagyszülők imádják őket, de nem kell túlzásokba esni.
Az a fránya lefekvés
Az előbb már említettük a lefekvés idejét. Azért jó, ha van egy menetrend, amit kéretik szépen betartani akkor is, amikor nem mi hajszoljuk a gyerekeket vacsorától fürdőkádig, mesétől fogmosásig.
Egyeztessünk előtte!
Mielőtt valami nagy közös családi programot ígérnének a nagyszülők a gyereknek, nem árt, ha egyeztetnek a szülőkkel is, mert a „mit szólnátok, ha mind elmennénk az Állatkertbe? Kérdezzük meg anyát is” forgatókönyv nem elegáns, hiszen ilyenkor mit is mondhat szegény szülő? Hogy ne menjünk az Állatkertbe? (Vagy még annyit, hogy vigyék el a nagyszülők a gyerekeket…)
Persze ezek csak kiragadott példák. Ismerős mondjuk az, hogy „ne tömjétek tele a gyereket édességgel”, vagy az, hogy „azért mert nincs kint 30 fok, nem kell rá rögtön nagykabátot adni”? Ezek mind csak azt bizonyítják, milyen sokat változott a nevelés az elmúlt évtizedekben.
No és azt is, milyen fontos egymás szempontjainak megértése és elfogadása.
Az eredeti cikk itt olvasható.
Forrás: csalad.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
