Mi okoz számodra legnagyobb örömöt a gyermekeiddel kapcsolatban?
Látni az örömüket, boldogságukat.
Érezni a gyönyörű lelkét, látni ahogy fejlődik, nő. Beszélgetni vele, amikor kedve van hozzá, mindenféléről, ami épp foglalkoztatja, s arra én is elmondhatom a gondolataim. Érzékelni ahogy önálló tudata egyre élesebb lesz. Ölelni egymást. Bizalommal elengedni a kezét, vagyis hát felsorolhatatlan. Egyszerűen csak a létezése is örömöt okoz. Imádom, hogy minden este lefekvés előtt megöleljük egymást, jót kívánunk egymásnak. Van, hogy együtt nézünk filmet. Volt több órás beszélgetésünk fiús dolgokról, lányokkal kapcsolatban - azt mondta - nem felejtem - "Anya, azt nem gondoltam volna, hogy ezt veled fogom megbeszélni" - imádom amikor kinyílik. Ha bezár, az is ő. Kezdem szokni, hogy kamaszodik, és vannak "titkai". Magánszféra - kell neki is. De mit csináljak ha annyira érdekel?????
Mi a legnehezebb számodra a gyermeknevelésben?
A hiszti, dac, ellenállás, feleselés kezelése.
Ahogy kamaszodik, egyre jobban kinyilvánítja nem tetszését. Ami nem lenne baj, de a dolgaiban figyelmetlen, ha szólok - mostanában olyan hangsúlyban teszi, ami feldühít. Azt mondja mindent tud, utólag kiderül - még sem mindent amit kellett volna. Magyarázok - ez nem lesz jó így. Mondanám, hogyan lenne jó - nem érdekli, vagy esetenként felemeli a hangját, egyszer még csúnyát is mondott nekem......elönt a düh, tudom nem kéne üvöteni....de mégis megteszem.....aztán megpróbálom kiabálás nélkül, majd úgy viselkedem, ahogy ő. Hátha a tükör megmutatja, milyen amikor úgy viselkedik, ahogy nekem rosszul esik. Hát neki is rosszul esik, hasonló szituban rájön, hoppá - elmosolyodik - igen ez hasonló helyzet.....itt rádöbben. Majd kezdődik elölről...and again, and again. És én újra üvöltök. Utálom hogy üvöltök. Ő üvölteti a zenét....a TV-t, a magnót....minden üvölt. És én is, na ehett szeretnék mást tenni, ami eredményes...és nem csak 60 percig, vagy 1 napig. Na és ne kelljen elvennem a telefonját,a ahhoz hogy magához térjen, és konszolidáltabb úriember váljon belőle...amig nálam a telefon. Olyan jó lenne, ha csak megkérném rá, és megtenné. De hogy is? 12 évig nem nagyon voltam tanácstalan....minden ok volt. De most!!! Úgy érzem 1-2 este, hogy mindjárt megőrülök. Nem tudok lenyugodni, azzal a gondolattal - "Ugyan, most kamasz!" -Én is voltam kamasz, voltam dacos, durva - engem vertek....azt gondolom sok minden azért volt. Én nem emelek kezet a fiamra, mégis átment "közellenség"-be. Nem akarok azon üdülni meddig tart még??? Élvezni szeretném, hogy létezik, hogy van....ki tudja meddig tehetem meg. Senkinek sincs papírja róla meddig van itt e földön.
Miért szeretnél részt venni a szülői kommunikációs tréningen?
Megpróbálom meghallani az üvöltése mögött a konkrét baját, de ez sokszor nem sikerül, mert engem előbb elönt a düh. Türelmetlen vagyok....persze munka, főzés....rohanás egész nap....ugyan lát belőle valamit, de nem mindig teljesen ő aki feldühít, hanem a napi előzmények. Szeretnék kedvesebb lenni, szerethetőbb. Talán már az is, akinek nem mindig van igaza - mint eddig. Inkább magam felé szeretném terelni , egyúttal éreztetni, hogy valamennyire már engedem el tőlem....de ha bármi van, inkább engem kérdezzen, ne tartson attól, hogy üvölteni fogok, vagy helytelenítem amit akar. Jó ha tudja,de ne azért ne tudjak valami fontos dologról, mert "FÉL"!!!
