Idén fáradtan és kissé elgyötörten ért az ünnep előszele, bár barátainktól idén is meghallgattam, már novemberben, hogy nálam már minden biztos készen van, és mosolyogva konstatálták, mikor mentegetőztem, hogy nem, sajnos idén még semmi sincsen.
Aztán elért engem is a hangulat (igen, a mézeskalács és a karácsonyi zenék segítettek ), és jött vele a dekoráció és az óriási fenyő. Nálunk szuper a munkamegosztás: férfi munka, női munka, gyermekek hátráltató munkája, tökéletes egységet alkot. Nem idegeskedünk, hiszen régen megbeszéltük, hogy amire nem jut idő, az valószínűleg nem is olyan fontos, így hiányát sem érezzük majd. Az ünnep napjai olyan gyorsan elmúltak, hogy észre sem vettük. A kacarászások, a társasjáték is szép emlék már csupán. Az extra ajándék, hogy végre olvasni is tudtam. (Ha nem is újévi, de karácsonyi fogadalom, hogy minden nap olvasok majd egy-egy oldalt legalább.)
Végül egy jó szilveszteri bulival búcsúztattuk az óévet, és bele sem kezdtünk a fogadkozásokba. Se malacfarka, se kéményseprő, se szerencsepénz. A babonákból a lencse és az elsejei semmittevés maradt, előbbit kibírtam az idei gazdagság reményében, utóbbi pedig jól is jött a bulizás után. Némi családi botrány tört ki a szemét miatt, amit nem hagytam kivinni, de aztán győzött a józan ész, és a szerencsénket (vagy mit) bent hagytuk elsején a lakásban.
Bevallom, én szoktam fogadalmakat tenni. Igazi XXI. századi emberke lévén már tavaly is a telefonom jegyzet részébe írtam a következő évi megfogadni valót. Azonban most azt sem volt időm megnézni, hogy mennyire tartottam be a tavalyit, az idei pedig el sem készült. Lehet, hogy már mindegy?... Azaz nem is olyan fontos ez a fogadkozás?...
Szóval pihentem, pihentünk. Végre tényleg sikerült kicsit elszakadni a mindennapoktól, a mókuskeréktől. Aztán persze jönnek a hétköznapok újra. Nem is baj! A kis diákjaim mosolygó arcocskáját látva, érzem, tudom, hogy érdemes bemenni az iskolába, és minden nehézség ellenére velük, értük folytatni a munkát.
Fogadalom helyett pedig ígéretet teszek magamnak, a családomnak, és a barátaimnak hogy igyekszem nagyon odafigyelni rájuk. Azoknak, akik értik, pedig csak annyit, hogy a jó is elég lesz. A tanítványaimnak ezúton üzenem, hogy mindenben találjuk meg az örömet és vidámságot, hiszen ez mindennél fontosabb!
Minden évre keresek magamnak egy jelszót, egy kis mantrát. Idénre is megtalált ez a dolog. Ezek a gondolatok vezérelnek az utamon 2016-ban:
„Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget,
a hangzavarban a harmóniát,
a nehézségek közt mindig itt van a lehetőség.”
(Albert Einstein)
Mindenkinek nagyon boldog, szerencsés, örömökkel teli boldog új esztendőt kívánok!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
